kutya [1]
kutya [1] főnév és melléknév
I. főnév kutyát, kutyája
1. Főleg vadászatra, ház- és nyájőrzésre haszn. háziállat (Canis familiaris). Házőrző kutya; ® hamis kutya; harapós kutya; kivert kutya: (átvitt értelemben is) otthontalan, mindenünnen kirekesztett ember; kóbor kutya; láncos kutya; veszett kutya: (átvitt értelemben is) ingerlékeny, ok nélkül is mindenkit támadó, sértegető (természetű) személy; a kutya csahol, nyí, szűköl, ugat, vakkant, vonít; ez már a kutyáké: kárba veszett, odavan; ® belekap a kutya (a lábába); a kutya letép ¬ vkit; kutyába se vesz vkit, vmit: semmire sem becsüli, figyelemre se méltatja; kutyának (se) való: az emberhez méltatlan, v. az ember számára megalázóan rossz. (szójárás) Kutya is haragszik az orráért v. ha az orrát piszkálják; vörös kutya, vörös ló, vörös ember egy se jó. Szóláshasonlat(ok): annyi, mint a tarka kutya: nagyon sok van belőle; éhes, fáradt, fázik, hű, irigy, mérges, reszket, mint a kutya: nagyon éhes stb.; bánja v. megbánta, mint a kutya, amelyik kilencet kölykezett: nagyon megbánta; bekapja, mint a kutya a legyet: hirtelen bekapja; (tájszó) összehúzza magát, mint a kutya a vackon: a) nagyon összehúzódik; b) nagyon szerény, nem akar alkalmatlankodni; úgy élnek v. úgy vannak, mint a kutya meg a macska: rossz viszonyban vannak, örökké marakodnak; lepereg róla, mint kutyáról a víz: <szidás, korholás> nyomtalanul, hatás nélkül lepereg róla; olyan sár van v. úgy esik v. olyan rossz idő van, hogy a gazda ® ölben viszi ki ugatni a kutyát; lelövi, mint egy kutyát: kímélet nélkül lelövi; úgy bánik vkivel, mint a kutyával: emberi voltát nem nézve, durván, megalázóan, nagyon rosszul bánik vele. Morzsa kutyánk, hegyezd füled. (Petőfi Sándor) Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. (Arany János) Jó kutyánk, Burkus, elveszett. (Ady Endre) Hattyú kutyám, Ülj itt s vigyázz a házra. (Kosztolányi Dezső) Ádáz kutyám, itt heversz mellettem … (Babits Mihály) || a. (népies) Kutyástul, macskástul: minden holmijával, pereputtyával együtt; mindenestül.
2. Földi kutya: hengeres testű, széles, vaskos fejű, arasznyi nagyságú, a vakondokhoz hasonló életmódot folytató rágcsáló állat (Spalax typhlus).
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Vkinek a kutyája: a) (rosszalló) olyan személy, aki vkinek ki van szolgáltatva, akivel vki tetszése szerint bánhat. Nem leszek más kutyája. Hát kutyája vagy neki? b) (ritka) vki iránt feltétlen, szolgai hűséggel viseltető személy. Leghívebb embere volt szegény apámnak. Kutyája volt neki. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, bizalmas) <Szitkozódásban, megvető megszólításként v. megnevezésként:> rossz, gonosz, hitvány, megvetést, dühöt, lebecsülést ébresztő v. érdemlő személy. Fösvény kutya; irigy kutya; lusta kutya. Te komisz kutya. Ha nem mégysz, mindjárt főbe lőlek itt ezzel a pisztollyal, kutya. (Eötvös József) Beteg ne légy nekem, mert agyonütlek. Hol mászkálsz már, te kutya? (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Nagy kutya: a) (tréfás) ravasz, fondorlatos, fortélyos személy, akinek az eszén nehéz túljárni, akibe nem jó belekötni. Nagy kutya a vicebíró. (Mikszáth Kálmán) b) (tréfás) szoknyavadász. Nagy kutya az öreg! Az ispán – hát az meg mindég is nagy kutya volt, ettől nemigen maradhatott cselédasszony vagy leány az udvarban. (Kaffka Margit); c) (bizalmas) jelentékeny, nagy rangú személy, ill. úr. Sokan voltak az összejövetelen, köztük néhány nagy kutya.
5. (átvitt értelemben, bizalmas) Figyelembe nem veendő, teljesen jelentéktelen személy, tárgy, dolog; senki, semmi. Hát ez (v. ő) kutya? Ez se kutya. Ha Tokaj a bortermő hegyek királya, Somlyó se kutya … (Mikszáth Kálmán) Hát a dióval gurigázni kutya? (Tömörkény István) A ló jó ló, de aki rajta ül, az se kutya. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Kutya se: senki. (A) kutya se áll vele szóba; kutya sem kereste; kutya se törődik vele; kutyának se kell. Régen volt az, a kutya sem emlékezett már arra … (Mikszáth Kálmán) Hiszen magát nem ismeri ott a kutya se. (Gárdonyi Géza)
6. (bizalmas) <Indulatos beszédben, főleg szitkozódásban, többé-kevésbé elhomályosult jelentéssel.> –61 (durva v. bizalmas, tréfás) <Átkozódásban.> (Hogy) a kutyák nyalják fel (® felnyal) a vérét! Hogy a kutya egye meg (a máját)! Kutya legyek, ha … : <bizonygatás kifejezéseként>. Vártam magát, hogy majd csak meglep már egyszer minket …, de maga azt nem tette, kutya egye meg a dolgát. (Arany János) Cím, cím, öcsém; veszett kutya marja meg, ez most a magyar fő törekvése! (Tolnai Lajos) –62 <Bosszúság, harag, felháborodás kitörésében.> Kutya teremtette! A kutya mindenit v. mindenségit (annak a.)! Kutya meg a mája! Láncos kutya megugatta lelke! Soha ilyen cifra tréfát! (Jókai Mór) Tyhű, kutya teremtette! hol a tárcám? (Gárdonyi Géza) Hej, a kutya teremtésit ennek a világnak! (Tömörkény István) –63 <Nagy elképedés kifejezésében.> Tyhű! kutya meg a macska! bámult Tapadó, fele áron sem vesznek itt ma… (Vas Gereben) –64 <Tagadás, elhárítás, visszautasítás indulatos kifejezésében.> Kutya füle ® v. fülét; bánja a kutya; törődik vele a kutya; kell a kutyának! [Hallom, rokonod az ipse.] – Rokona a kutyának, de nem nekem. Nyájas szófogadás, kígyó-csúszású hízelgés lesz kenyerem (s zsíros kenyerem) hah, lesz a kutyának, Nem pedig én nékem! (Petőfi Sándor) Mihály bátyám… – Bátyád a kutya – dörög Szélpál Mihály. (Tömörkény István)
II. melléknév kutyául, kutyább (átvitt értelemben)
1. (bizalmas) Gyalázatos, nyomorúságos, a maga nemében a lehető legrosszabb; cudar. Kutya élet, dolog, helyzet, világ. Kutyább állapotban még sose voltam. Könnyű a németnek, A kutya németnek Adót egzekválni. (népköltés) Ezt a kutya, másért síró … Magyar sorsot nem érdemlem. (Ady Endre)
2. (bizalmas) Nehéz, bosszantó, az embert alaposan próbára tevő. Ilyen kutya anyaggal még nem vesződtem. Kutya egy munka ez. Kutya természete van! Hanem aztán ez a legkutyább út … (Mikszáth Kálmán) || a. (tréfás) A maga bosszantó, rossz voltában, komiszságában is elismerést keltő. Kutya egy asszony ez, nem fél az ördögtől sem. Hát kutya egy fickó, meg kell adni.
3. (bizalmas) Veszedelmes, kiszámíthatatlan <tárgy, dolog>. Láttál-e már valamikor kovás pisztolyt, mert kutya ám az is, ha elsül. (Mikszáth Kálmán)
4. (bizalmas) Kutya baja: nincs komoly baja; semmi baja. Kutya baja sincs, csak fekszik. Nincs már kutya bajom sem. Nem volt nekünk ott kutya bajunk se. Holnapra nem lesz már kutya baja se! Kutya baja se lett belőle. Kutya baja, csak a nyaka v. a torka véres: meglehetősen veszedelmes, reménytelen helyzetben, állapotban van.
5. (bizalmas) Vkinek kutya kötelessége vmi: erkölcsi, társadalmi v. vmilyen függő viszonyból következő, feltétlenül szigorú kötelessége. A férjnek kutya kötelessége megvédeni feleségét. Kutya kötelessége elmondani, amit az ügyről tud. Helybeli ember, kutya kötelessége tudni mindenkinek, kicsoda, micsoda. (Mikszáth Kálmán)
6. Kutyául: (bizalmas, tréfás) a) nagyon rosszul; gyalázatosan, cudarul. Kutyául bántak vele; kutyául érzi magát. Bizony, … kedves barátom, kutttttyául vagyunk. (Petőfi Sándor) Ha olyan kutyául tartotta az egész hadsereget, mint minket, hát legalább hozott haza egymilliót. (Jókai Mór); b) bosszantó, kellemetlen, az embert próbára tevő módon; alaposan, nagyon, ugyancsak. De kutyául süt a nap! Kutyául megjártam!
7. határozói használat(ban) (bizalmas) <melléknév v. határozó előtt, vmely kellemetlen, rossz tulajdonság v. állapot fokozására:> szörnyen, rettenetesen. Kutya hideg, meleg; kutya rossz idő. Kutya rosszul érzem magam. Öreg! te kutya komisz pályát futottál meg. (Tolnai Lajos) De kutya nehéz dolog is ez a házasodás. (Móricz Zsigmond)
Szólás(ok): egyik kutya, másik eb: egyformán rossz mind a kettő; itt van a kutya elásva v. eltemetve: ez itt a bökkenő; megette a kutya: nem lett belőle semmi; a kutya se ugatja (meg): senki sem törődik vele, senkinek sem hiányzik; kutya van a kertben: <főleg szerelmi v. házastársi hűség terén> vmi nincs rendben; lesz v. jön még (a) kutyára dér: <fenyegetésként:> majd megjárod, megjárja még; kutyára bízza a hájat v. a szalonnát: olyanra bíz vmit, ritk. vkit, aki inkább kárt tesz benne; ld. még eb, halál. Közmondás(ok): A kutya ugat, a karaván halad: a céltudatos ember nem törődik az ellenség gáncsoskodásával és fecsegő mendemondáival. Amelyik kutya ugat, az nem harap: a hangoskodó ember rendszerint nem veszélyes. Nem csak egy tarka kutya van a világon: a hasonló még nem azonos. Nem eszi meg a kutya a telet: nem szokott elmúlni a tél komolyabb hideg nélkül. Kutyából nem lesz szalonna: az alaptermészeténél fogva rossz, kegyetlen ember ilyen is marad. (régies) Amely kutyának veszett hírét költik, el kell annak veszni: rágalmazással vesztét lehet okozni vkinek. (tájszó) Idegen kutyának lába közt a farka: idegenek között mindenki bátortalanabb, mint a megszokott környezetben. (durva) Az erősebb kutya baszik: annak sikerül vmi, akinek nagyobb a hatalma, az ereje, aki erőszakosabb.
Szóösszetétel(ek): 1. kutyaábrázat; kutyaadó; kutyabarát; kutyacsaholás; kutyaeledel; kutyafaj; kutyafalka; kutyafarok; kutyafogat; kutyagyomor; kutyaidomítás; kutyaidomító; kutyaképű; kutyakórház; kutyalánc; kutyamarakodás; kutyanyom; kutyaoltás; kutyaörv; kutyapóráz; kutyaszánkó; kutyaszar; kutyaszíj; kutyaszokás; kutyaszőr; kutyatartás; kutyatemető; 2. egykutya; fakutya; farkaskutya; juhászkutya; kiskutya; kölyökkutya; mészároskutya; pásztorkutya; rendőrkutya; vadászkutya; vaskutya.
kutyácska; kutyás.
