kukac
kukac főnév -ot, -a
1. Egyes rovaroknak főleg gyümölcsben v. ételben élő lárvája; féreg. Kukac van az almában. A sajtban nyüzsögtek a kukacok. E könyvek közül alig látszott ki a kis emberke, mint a kukac a sajtból. (Babits Mihály) A kukac kikelt a gyerek sebében, s fehéren nyüzsgött a haja közt. (Móricz Zsigmond) || a. Giliszta. Kukacot szúrt a horogra csaléteknek. Szántott kertből Kukacot kapar a tyúk. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Fiatal, fejletlen, vézna legényke v. bakfis. Mit keres itt ez a kis kukac?
3. (átvitt értelemben, bizalmas, gúnyos) <Szidalomként, becsmérlésként.> Gyáva kukac: gyávasága miatt megvetésre méltó ember.
Szóösszetétel(ek): 1. kukacvirág; 2. lisztkukac; sajtkukac; számkukac.
