köz [2]
köz [2] melléknév és főnév
I. melléknév (elavult) Az egész közösségre v. az egész társadalomra vonatkozó, tőle eredő, minden tagját illető, érintő; általános, egyetemes, közös. Ki csak mulatni jár A köz veszély felett: Az óni [= óvni] rá nem ér Egy hitvány életet. (Vörösmarty Mihály) || a. Olyan, amelyet vmely közösség, ill. a társadalom minden tagja használ(hat); mindenkinek szolgálatára, rendelkezésére álló, a közösség tulajdonában, birtokában levő; közös(ségi). Éljen kiki a köz alapból, és ne legyen dús ez, nyomorúlt az. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Szűz dísze a virág-hintés, harangszó, S köz temető-hely megengedtetett. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || b. Az átlagot kitevő többséghez tartozó, a többi közül nem kiemelkedő, nem kiváló; rangot nem viselő; átlagos, közönséges (3) <személy>. Fáradtan ült a megvítt vártetőn, Mint egy köz bajnok vérrel elborítva. (Vörösmarty Mihály) Hogy vagytok …? – Mint földanyánknak sok más köz fia. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || c. Sok személyre, dologra jellemző; sok személlyel közös <tulajdonság, megnyilatkozás>. A láng-elme kitörő Villámi, s a szilaj vér féktelen Rohamja tünjenek csupán elő, Mi mindennel köz. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
II. főnév -t, -e [e]
1. (választékos) Vmely nagyobb közösség, pl. társadalom, nemzet, állam. A köz érdekében; a köz szempontjából; a közért végzett munka. Enyésszen az egyén, ha él a köz, Mely egyesekből nagy egészt csinál. (Madách Imre) Az „Ostor” … több ízben fegyelmi vizsgálatot kért ellene „a köz nevében”. (Kosztolányi Dezső)
2. (csak birtokos személyraggal, névszói állítmányként v. van, ill. nincs (sincs) igével alanyként) (Vmilyen, vmennyi) köze van, ill. nincs vkinek, vminek vkihez, vmihez v. (népies, régies) vkivel, vmivel: a) két v. több személy, dolog között vmely kapcsolat, viszony, vonatkozás, ill. közös vonás, érdek áll v. nem áll fenn. Mi köze ennek az ő magatartásához? A két esetnek semmi köze egymáshoz. Ismerem ezt az embert, de semmi közöm sincs hozzá. Egyetlen ember, kivel valami közöm van s az is ezer mérföldnyire tőlem. (Jókai Mór) Mi köze a magyar kálvinistának … ahhoz, hogy … egy-két pietista … teológiai tanár s gyönge tanítványai térdelni akarnak? (Ady Endre) Látod, mennyire el vagyok foglalva. Aztán nekem semmi közöm az egészhez … (Kosztolányi Dezső); b) vkinek vkivel, vmivel kapcs. illetékessége, beleszólási, rendelkezési, intézkedési joga van, ill. nincs; rá tartozik, ill. nem tartozik rá. Ne szólj bele, semmi közöd hozzá! Mi köze hozzá?! Vegye tudomásul, hogy nincs hozzám semmi köze! Valahára mutassuk meg már, hogy Senkinek sincs semmi köze hozzánk. (Petőfi Sándor) Szomszédnak a szomszéd bajához nincs köze. (Arany János); c) (régies) Vkinek vmivel szerelmi kapcsolata, viszonya van. Te… olyan férfi vagy, minővel Szerettem hogy közöm volt valaha. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Nem gondolt arra, hogy… máshoz is köze lehet az ő Annájának. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): közbaka; közdivat; közerő; közétkezés; közfélelem; közfelszólítás; közférfiú; közfizetés; közfürdő; közgazda; közgyűlölet; közhajdú; közhajós; közharcos; közhaszon; közhatározat; közhatóság; közhitel; közhódolat; közhuszár; közimádat; közínség; közintézet; közjellegű; közjótékonyság; közkiadás; közkonyha; közlelkesedés; közmegállapodás; közmeggyőződés; közmegnyugvás; közmegrovás; közmulatság; köznyomor; köznyugalom; közpiac; közrémület; közrendelet; köztapasztalat; köztárgy; köztelek; közveszedelem.
