köröm
köröm főnév körmöt, körme [e]
I. Szaruból álló képződmény az ember v. az állat kéz-, ill. lábujjain.
1. <Emberen> a kéz és láb ujjainak utolsó íze felett nőtt, szaruból álló lapos képződmény. Ápolt, benőtt, festett, hegyes, lakkozott, lapos, lerágott köröm; lila, piros, vörös köröm; ® virágos köröm; a köröm feketéje ¬; a körme hegye; a körme hegye se látszik ki: nagyon be van takarva, nagyon fel van öltözve; körmére ® koppant, ® koppint, ® üt. Az ujjai fehérek voltak és körme rózsaszínű. (Krúdy Gyula) A … lány … még rá is lehelt a hölgy finom lábujjaira, hogy gyorsabban száradjon körmén a kármin. (Hunyady Sándor) || a. Ennek az ujjhegy felé eső, az ujjhoz hozzá nem nőtt része. Beszakadt, felhasadt köröm; köröm alja; benőtt a körme; ® gyászol a körme; letört a körme; ® kireszeli a körmét; lerágja a körmét; a körmét ® piszkálja; körmöt reszel. Hallgatott sokáig s majd elfakadt sírva, Bocskorán körmével kereszteket írva. (Arany János) Egy szót se szólt, … vásott arccal … a körmét rágta. (Karinthy Frigyes) || b. (átvitt értelemben, népies) Kiissza a poharat körömig: egészen, az utolsó cseppig k. a poharat. || c. <Állandósult szókapcsolatokban a munka, gyak. a megfeszített munka végzésének jelképeként.> (népies) Tíz körme után él: keze munkájából él; (tréfás) körmére néz vkinek: a) figyel vkit, hogy nem tesz-e vmi rosszat, kül. hogy nem emel-e el vmit; b) utána néz, hogy lelkiismeretesen végzi-e munkáját; ® foggal, körömmel; körmével kikaparná a földből (a halottat): nagyon fájdalmas veszteség számára vkinek a halála, nagyon visszakívánja az életbe; tíz körmével is kiásna v. kivájna vmit a földből: mindent megtenne, hogy megszerezze. Amíg [a lány] csomagolt, körmére nézett, hogy nem visz-e el valamit. (Kosztolányi Dezső) || d. <Birtokos személyraggal és közé, között, közül névutóval a hatalom v. ritkábban a birtoklás jelképeként.> Körme(i) közé: hatalmába, birtokába; vkinek a körme(i) közé jut, kerül vki, vmi; körme közé ® kap vkit; körme közé kaparint vmit; körme(i) között: hatalmában; körme(i) között tart vkit, vmit; vkinek a körme(i) között van vki, vmi; körme(i) közül: hatalmából, hatalma alól v. birtokából; ® kienged vmit a körme közül; ® kiereszt a körme közül vmit; kiszabadít vkit vkinek a körme(i) közül; kisiklik, kiszabadul vkinek a körme(i) közül. A forradalom a népek jussát víja ki, a hatalmasság körme közül. (Arany János) Egyre Szunyoghyn járt az eszem, nehogy kicsússzon a körmöm közül. (Gárdonyi Géza)
2. Szaruból való képződmény az állat ujjain; karom. Éles, hegyes köröm; a kutya, a macska, a sas körme. || a. (állattan v. régies) Szaruképződmény patás állatok ujja(i) végén; pata. Hasítatlan köröm: a páratlan ujjú patások (pl. ló) erősen kifejlődött harmadik ujját borító, szaruból való képződmény; hasított köröm: a páros ujjú patások (pl. szarvasmarha, sertés, juh, szarvas) lábujján levő, szaruból való képződmény, mely belső lapjával úgy helyezkedik el a másik mellett, mintha ketté volna hasítva. Dísztelen itt fekszik, deli termete összerutítva, Száguldó paripák vasszegü körmök [= körmei] alatt. (Kisfaludy Károly) Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak. (Petőfi Sándor) || b. Levágott sertés lábának legalsó része, amelyen a köröm van. Körömből készít pörköltet; a körmöt belefőzi a bablevesbe.
II. Hasonló alakú képződmény v. alkatrész.
1. (növénytan) Némely sziromlevél alsó, megnyúlt része, <a felső, kiszélesedett lemezzel szemben, pl. a szegfű szirmán>.
2. (műszaki nyelv) <Egyes gépeken> élesen végződő forgó v. lengő rész.
Szólás(ok): nem kopott a körme érte: nem fáradt, nem dolgozott érte, könnyen szerezte; körmére ég a dolog, a munka: nagyon sürgető, sietős a dolga, mert megkésett vele; (tréfás) lekapták a tíz v. húsz körméről: a) nagyon megverték, elbántak vele; b) alaposan leszidták, lehordták.
Szóösszetétel(ek): 1. körömápolás; körömcsipesz; körömcsiszoló; körömfogó; körömgyulladás; körömhold; körömkés; körömmocsok; körömnagyság; körömpaprikás; körömpiszkáló; körömpiszok; körömpörkölt; körömrágás; körömtisztító; 2. fattyúköröm; fűköröm; kecskeköröm; macskaköröm; oroszlánköröm; varjúköröm.
körmű.
