koráll [1]
koráll [1] tárgyas ige -(ot)tam, -ott, -jon; korállani (népies)
Korainak, idő előttinek tart vmit; azt tartja vmiről, hogy még nincs itt az ideje. Korállja az aratást, a gyümölcs leszedését, a szüretet, a vetést. Még korállom a Dunában való fürdést. Szülei még korállották a lány férjhezadását. Széchenyi e lapokon a sajtószabadság áldásai- s átkairól is tesz említést, s úgy látszik, számunkra még korállja azt. (Vörösmarty Mihály)
korállható; korállott.
