kör
kör főnév -t, -ök, -e [e]
1. (mértan) Olyan zárt görbe vonal, melynek minden pontja egy adott ponttól, a középponttól egyenlő távolságra van. A kör átmérője, kerülete, sugara; a kör négyszögesítése ¬; körben forog; kört ír le; kört húz, rajzol. Kört húzott, ahhoz egy érintőt, mely nem egészen érintette a kört. (Kosztolányi Dezső) || a. Ezt megközelítő alakú, önmagába visszatérő görbe vonal. ® Mágikus kör. Köröket rajzolgatott egy papíron. || b. (csillagászat) Tájékozódás végett felvett képzelt vonal a földgömb felületén v. az égboltozaton. ® Hosszúsági kör; ® szélességi kör; ® térítő kör.
2. (mértan) Az ilyen vonallal bezárt síkidom. A kör területe; körbe írt háromszög: olyan h., amelynek oldalai a kör területére, csúcsai pedig a kör kerületére esnek. || a. (sport) <Céllövő táblán> a tíz közös középpontú, egyenletesen növekvő s kifelé csökkenő számértékű kör közül vmelyik. A tízes körbe lőtt. Hány kör találatod van? Negyvenkilenc kört lőtt.
3. Vmely mozgó testnek többé-kevésbé ilyen vonalhoz hasonló pályája, ill. vmely pályának, útnak ilyen alakja. Körbe-körbe: huzamosabb ideig többször ilyen pálya mentén; körbe-körbe szaladnak; körbe jár: többször egymás után ilyen pálya mentén halad végig; körbe jár a vizet húzó ló, a forgó rúd mellett álló ember, az óra mutatója. A repülők nagy köröket írtak le. Egy kis méh szelíd alakban Járja szűntelen körét. (Vörösmarty Mihály) Dante s Vergil a körben futó árok martjára érnek. (Péterfy Jenő) A templom faránál megy el egy sikátor, egészen úgy, mint … egy-egy körbe kanyarodó tabáni út. (Móricz Zsigmond) || a. (sport) <Ilyen alakú futópályán> egyszeri körülfutás. Egy kör megtételéhez 50 másodpercre volt szüksége. A negyedik kör után feladta a versenyt. || b. <Vmely többször újra kezdődő cselekvésben, tevékenységben, játékban> az egyik kezdéstől a másik kezdésig terjedő zárt egység, menet, önálló szakasz. A másik kört is megkezdtük. Még egy kört lejátszhatunk. || c. (átvitt értelemben, választékos) A kör bezárul: a) két irányban indult vizsgálódás, nyomozás két ága összeér, b.; b) vmely rendsz. végzetes, tragikus folyamat véget ér, lezárul, olyan helyzet következik be, amelyből nincs menekülés, szabadulás. || d. (villamosság) Áramkör. Váltakozó áramú kör.
4. Többé-kevésbé szabályos zárt görbe vonal alakjában elhelyezkedő személyek v. testek sora, ill. az elhelyezkedés alakja. A kör bezárul vki(k), vmi(k) körül: az üldözők v. támadók teljesen körülveszik, körülfogják (őket), s elvágják a menekülés, a szabadulás útját; körbe ad: a jelenlevők közül vkinek megtekintés v. vmely művelet végrehajtása és továbbadás végett átad <vmely tárgyat>, hogy a jelenlevők mindegyikéhez eljusson; körbe adják a fényképet; körbe állnak; beáll a körbe; körbe jár: a) <egymásnak adogatott tárgy, így elhelyezkedett személyek között> egyszer v. többször sorban mindenkihez eljut; körbe jár a kancsó az ivók között; b) (átvitt értelemben) vmely megállapított állandó sorrendben mindenkinek egyszer v. többször osztályrészül jut, kijut; ez a tisztség körbe jár a tagok között; körbe jár a szeme, tekintete, pillantása: végigjártatja tekintetét a körülötte v. előtte levő személyeken, dolgokon; körben ülnek; kört alkotnak. Körben űlnek hallgatói. (Arany János) Körben guggoltak a bokrok | a város peremén. (József Attila) || a. Az ilyen alakban elhelyezkedők v. általában együtt levők csoportja. Kilép a bámészkodók köréből. „Hej, ki mond egy vígat?” kiáltanak többen; Legott egy kis pisze igy kezdi egy körben:• „Hajdanában-danában … ” (Arany János)
A 4. sz. jelentés utolsó előtti sorának végén az Arany-idézet helyes szövege: igy kezdi a körben:
5. Vminek minden irányban bizonyos távolságra terjedő közvetlen környéke. Több kilométeres körben. Mily rövid az élet! … Mint hullócsillag futása, Mely földünk körébe jutva, Lángra gyúl. (Arany János) Nem takarodsz el a házam köréből? (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. Vmitől, vkitől kb. egyenlő távolságra minden irányban elhelyezkedő személyek v. tárgyak által bezárt terület. ® Szűkül a kör (vki v. vmi körül); körbe ® fog vkit. Körbe fogák mindjár testőrző baráti. (Arany János) A kör egyre szűkült. A detektívek minden gyanús alakot igazoltattak. (Nagy Lajos) || b. (átvitt értelemben, választékos) Vki körül összegyűlt társaság; vkinek közvetlen közelsége, környezete. Üdébb a lég, ha kegyedet körömben láthatom. (Vas Gereben) Körödbe gyűlnek a felnőtt fiak. (Arany János)
6. (átvitt értelemben) Vmely szempontból együvé tartozó személyek csoportja. Baráti kör; bizalmas kör; meghitt családi körben; vmely körben forog. Olvasóközönség alatt azon kört értik, hová a szépirodalom behat. (Kemény Zsigmond) S a gondtalan, a dévaj istenek Látatlanul vegyülnek el a körbe. (Reviczky Gyula) || a. (átvitt értelemben) Vminek, vkinek a körében: vmely társadalmi csoport, ill. társaság tagjai között. A nép körében; a munkásság, a tanulóifjúság körében; diákok, katonák, parasztok körében. || b. (átvitt értelemben) (csak többes számben) Vmely társadalmi szakmai v. egyéb szempontból egységesnek tekinthető, elkülönülő v. zárt társadalmi csoport tagjainak összessége. Beavatott, jól értesült, mértékadó körök; demokratikus, gazdasági, irodalmi, hivatalos, intéző, művészi, politikai, szakszervezeti, tudományos, vezető körök; ® magasabb körök. A darabnak … nagy híre van a színházi körökben. (Mikszáth Kálmán) Abban az időben … az illetékes körök még nem voltak olyan rigorózusok a világfelfogás tekintetében. (Móra Ferenc)
7. (átvitt értelemben v. kissé régies) Társadalmi, főként közművelődési egyesület. Irodalmi kör; műszaki kör; színjátszó kör; természettudományi kör. Elment a körbe. Moviszterné kétfogatún robogott a műkedvelői körbe, a próbákra. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Ennek épülete, helyisége(i). Felépült a kör. || b. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Az ilyen egyesület összejövetele. Mikor lesz irodalmi kör? || c. (átvitt értelemben) Az ilyen egyesület tagjainak összessége, tagsága. Meghívták a kört is.
8. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) A természeti v. társadalmi valóságnak az a területe, amelyen belül vmely cselekvés, folyamat végbemegy, amelyre vmely cselekvés, hatás kiterjed. Az ellenőrzés, a forgalom köre; működésének körébe vág; ® széles körben; ® szűk körben mozog; szűk körre szorítkozik. A minisztertanács az államigazgatás körébe tartozó bármely ügyben közvetlenül … intézkedhet. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. (átvitt értelemben, választékos) A természeti, társadalmi valóságnak az a területe, amelyre vkinek az érdeklődése, tudása kiterjed. Ismereteinek körébe vág; kutatásai körébe ® von vmit. Ez kívül esik érdeklődésének körén. Megrázkodunk sok rémes gondolattól Mely túlhaladja értelmünk körét. (Arany János–Shakespeare-fordítás) A lóverseny köréből vett hasonlaton mindnyájan nevettek. (Nagy Lajos)
9. (átvitt értelemben) Zárt rendszer, csoport, amelyet vmely szempontból együvé tartozó dolgok, jelenségek alkotnak. A jelenségek, a problémák köre. || a. (átvitt értelemben, filozófia) A fogalom köre: mindazoknak a dolgoknak az összessége, amelyekre a fogalom tartalma vonatkozik; fogalomkör. ® Megszűkíti vmely fogalom körét. Minél gazdagabb a fogalom tartalma, annál szűkebb a köre.
Szólás(ok): zavarja vkinek a köreit: a) illetéktelenül beleavatkozik vkinek az ügyeibe; b) sérti vkinek az érdekeit.
Szóösszetétel(ek): 1. köráram; körbástya; körépület; körernyő; körfény; körfolyamat; körfutás; körfüggöny; körgyalu; körgyűrű; körhajlás; körjel; körlépcső; körméret; körmetszet; körnegyed; körszelő; körszemle; körszínház; körtag; körtávirat; körtéma; körtemplom; körterem; 2. állatkör; áramkör; bűvkör; dalkör; délkör; dobókör; érdekkör; eszmekör; feladatkör; félkör; fénykör; férfikör; fogalomkör; gazdakör; gondolatkör; gőzkör; hatáskör; hatókör; időkör; ismeretkör; jogkör; kormánykör; körkör; látkör; látókör; légkör; mondakör; munkakör; munkáskör; népkör; olvasókör; önképzőkör; rezgőkör; sakk-kör; sarkkör; sportkör; szakkör; szerepkör; színkör; tanulókör; tárgykör; társaskör; ügykör; varázskör; vérkör; vevőkör; vezérkör.
köri; köröcske; körű.
