kiküld
kiküld tárgyas ige
1. Felszólít, felkér vkit, hogy bent levő helyről menjen ki, azt hagyja el. Kiküld vkit a szobából; kiküld mindenkit a házból, a teremből. Mikor hűvösödni kezdett, kiküldte a gyerekeket a vízből. Kiküldé a kalmár a fiút a barlangból: – Nézd meg gyermekem: elcsendesült-e már a tenger. (Jókai Mór) || a. Vmely szempontból kint levő helyre, városból falura, esetleg külföldre küld vkit. Kiküld vkit vhova; kiküldi a fiát a mezőre; kiküldi a gyerekeket a kertbe. Kiküldte a férjét Zebegénybe. A múlt évben kiküldték Stockholmba. A következő évben kiküldtek … Jénába, hogy ott tanuljam tovább a teológiát. (Gárdonyi Géza)
2. Kiküld vmit: úgy intézi, hogy vmi vmely központi helyről eljusson rendeltetési helyére. Kiküldi az íveket, a meghívókat; kiküldték a nyugdíjat. A gyárba kiküldték az üzemanyagot.
3. (katonaság) <Katonai egység parancsnoka vmely kisebb szervezeti egységet v. alkalmilag összeállított csoportot> bizonyos harcászati feladat megoldására, meghatározott útvonalra v. helyre elküld. Járőrt, felderítő osztagot küld ki.
4. (hivatalos) Vmely alkalomszerűen felmerülő hivatalos teendő végzésével megbíz, és ideiglenes tevékenységi helyére irányít vkit. Ellenőrt, megbízottat, szakértőt küld ki; a bizottság élére, a választmányba kiküld vkit. A járványos vidékre orvosokat küldenek ki. || a. (hivatalos) Nagyobb tanácskozó v. végrehajtó testület, szerv> saját kebeléből kisebb egységet kijelöl, és sajátos feladatkörrel megbíz. Az országgyűlés … bármely kérdés megvizsgálására tagjaiból bizottságot küldhet ki. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
kiküldet; kiküldő.
