kicsit
kicsit határozószó (rendsz. az egy határozatlan névelővel együtt v. újabban gyak. anélkül)
1. Kis mértékben, fokban. –11 <Ige v. igés szókapcsolat mellett.> Fáj a fejem egy kicsit. (Egy) kicsit elszégyellte magát. Egy kicsit neki is maga felé hajlik a keze. Nem rí oly erősen, egy kicsit juházott. (Arany János) Az ajka kicsit reszketett is. (Krúdy Gyula) –12 <Alapfokú melléknév, határozószó v. minősítést kifejező állítmány, határozó mellett.> (Egy) kicsit álmos, éhes, fáradt; (egy) kicsit messze van. Ezt a véleményt egy kicsit a magaménak is tekintem. Mari egy kicsit járatlan a csárdás zamatos fortélyaiban. (Mikszáth Kálmán) A ló, azt megpatkolni, egy kicsit virtus és magasabb tudomány. (Móricz Zsigmond) –13 <Középfokú melléknév v. határozószó mellett:> valamennyivel, egy kicsivel, egy kevéssel. (Egy) kicsit jobb, szebb. Gyere egy kicsit közelebb! Tiszta ágyat és tiszta asszonyt Álmodik s vígan felkacag, Kicsit több bért, egy jó tál ételt. (Ady Endre) || a. <Hangsúlyos szóként, egy nélkül:> nemigen, nem nagyon, alig. (Csak) kicsit adok a szavára. Árt, nem árt, én azzal keveset gondolok, Terád pedig kicsit tartozik a dolog. (Arany János)
2. Rövid ideig, rövid időre. (Egy) kicsit ülök még. Add ide a késedet egy kicsit! Vacsora után melléd ülnék, | pipámat egy kicsit elkérnéd. (József Attila)
3. <A fok, ill. az idő mozzanatának háttérbe szorulásával, a cselekvés nem jelentős voltának kifejezésére, a közvetlenség hangulatának éreztetésével.> Énekelj (egy) kicsit! Csak (egy) kicsit tréfálkoztunk.
