kettő
kettő [e] számnév, tőszámnév
I. (főnévi) -t, -je [e] v. ketteje [e-e-e]
I. A szám fogalmához szorosabban kapcsolódó jelentések.
1. Az a mennyiség v. szám, amely két egységet foglal magában. Ha háromból elveszek egyet, marad kettő. Egy meg egy az kettő.
2. Két dolog. A vénség … Kitördelte kettőn kívül a fogait. (Csokonai Vitéz Mihály) Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. (Petőfi Sándor) || a. Két különböző, nem azonos dolog v. fogalom. Tanult ember és okos ember, az kettő. (szójárás) ® Egyet mondok, kettő lesz belőle. Kettőt sohasem tudott gondolni, csak egyet, azt, amit mások is gondoltak már. (Kosztolányi Dezső)
3. Két személy. A házasságra magam is gondoltam, de ahhoz kettő kell, én meg egy … leány. (Mikszáth Kálmán) Kettő helyett is dolgozom. (Ambrus Zoltán) –31 (személyragos alakban csak többes számban és (ritka, régies) egyes szám 3. személyben) -je v. ketteje, kettőnk, kettőtök, kettőjük v. kettőjök v. kettejük: ő (én v. te) és még egy másik személy (együtt); vele (velem, veled) együtt ketten. Csak kettőtökben bízom. Közös a kettőjök minden java, titka. (Arany János)
4. (ritka, irodalmi nyelvben) Kettő vagy semmi!: <kártyajátékban a vesztes fél a tét megkettőzését kijelentve:> a kétszeresét nyerjem, v. veszítsem el az egészet!; dupla v. semmi! Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!” | És kártya perdül, kártya mén. (Arany János)
5. (bizalmas) <Főleg akkor, ha az egységnél kisebb összeg is szerepel:> az érvényben levő pénzegységből kettő; két forint. Kettő harmincért vettem. || a. (bizalmas) <Ha az árat százasokban és tízesekben értjük:> kétszáz; kétszáz forint. Kettő harmincért vettem.
II. Kettőt: <belső tárgyként, ill. számhatározóként; az igével kifejezett cselekvés v. történés vmely, rendsz. rövidebb szakaszának v. mozzanatának, ill. magának az egész, rendsz. rövid ideig tartó cselekvésnek, történésnek kétszeri voltát kifejezve.> Kettőt lép, perdül, rúg. Kettőt villámlott.
III. <Sorszámnév főnévi értelmével kapcsolatos jelentésben v. főnévi értelmű sorszámnév helyett.>
1. Két óra. Kettőkor; kettő előtt tíz perccel; kettő után tíz perccel; kettő húszkor. Kettőt ütött az óra. Félfogadás tizenkettőtől kettőig.
2. A kettes számmal jelölt ház, épület, lakás, helyiség. Arany János utca kettő; első emelet kettő; Bécsi út kettő/b.
3.* <Vmely hónap neve után:> másodika. Február kettő.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
IV. (iskolai) A kettes számjegy. Fölírom a kettőt, marad egy.
II. (melléknévi)
I. <A szám jelölésére.>
1. (helyesen csak félreértés elkerülése végett engedhető meg, pl. távbeszélőn, rádióban, utalványon, csekken) Két. Kettő forint; mínusz kettő fok.
2. <A jelzett szó után, a jelzett számának utólagos meghatározására használva.> Van gyermeke, kettő. [Hány bútor van itt?] – Asztal kettő, szék négy. Jó lovat vett, kettőt. (népies) Esztendőre vagy kettőre: egy v. két esztendő múlva. Esztendőre vagy kettőre ott leszünk együtt a menyegzőkön! (Eötvös Károly)
II. <Sorszámnévvel kapcsolatos jelentésben v. sorszámnév helyett.> <Némely hely, szövegrész megjelölésére, állandósult kapcsolatokban:> második. A kettő/b pontban; a kettő/c-be jár.
III. (mondatszó-ként) <Vezényszóként, főleg gyermekek körében, versenyt futók indítására.> ® Egy, kettő! v. ® egy, kettő, három! Panni! Gunda! hol maradtok? Egy, kettő, a mézes borral! (Arany János) A bal istrángot jól meg kell kötni, mert indulunk. Egy, kettő. (Tolnai Lajos)
IV. (határozóragos alakok, határozószó-szerűen)
1. Ketten: két személy együtt. Ketten voltunk testvérek.
2. (ritka) Kettenként: (megszakítással) egymás után kettesével; párosan, párosával. Kettenként bocsátották be őket.
3. Kettőbe: két részre, darabra; ketté. Kettőbe vágja az almát; (népies, bizalmas, tréfás) kettőbe hasad: szül. Ne engedje [Allah] kettőbe törni az ő dicsőségének öregbítésére kivont fegyvereiket! (Jókai Mór) || a. Kettőbe hajt: <papírt, ritk. ruhaneműt> úgy hajt össze, hogy egyik része elfedi a másikat; kétrét hajt.
Szólás(ok): (Ez) több kettőnél!: ez már nagyon komoly, veszélyes dolog; olyan dolog, amely vkinek a bőrére megy; ennek fele se tréfa; ld. még vásár.
Szóösszetétel(ek): egy-kettő; kétszerkettő; mindkettő; tizenkettő.
