késleltet
késleltet [e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. Késleltet vkit (vmiben): okozza, hogy vki később v. későn végezzen el, későbbre halasszon vmit; hátráltat. Az eső késleltetett az elindulásban. Ne késleltess a munkában.
2. Késleltet vmit: vminek a bekövetkezését elodázza, v. vminek a folyamatát lassítja. Az eső késleltette elindulásomat. A rossz idő késleltette a beteg gyógyulását.
Igekötős igék: megkésleltet.
késleltetés; késleltetett; késleltethető; késleltető.
