kedv
kedv [e] főnév -et, -e [e, e] (csak egyes számban)
1. Vkinek vmely időpontban uralkodó érzelmi állapota, hangulata, ill. ennek megnyilvánulása. ® Adakozó kedv; derűs kedv; ® gyilkos kedv; haragos, harcias kedv; jó, rossz, virágos kedve van; vmilyen kedvében van; ® tajtékos kedvében van; vmilyen kedvében talál vkit; bolond kedvében van; ® veszett kedvében van; kitölti vkin a (rossz) kedvét; vidám kedvvel lát munkához. Bende úrnak veszett kedve, Táncol, iszik erőltetve. (Arany János) Apáink mindig robotoltak, … Bús kedvvel, daccal, de dologban voltak. (József Attila) || a. Vidám érzelmi állapot, jó hangulat; jókedv. ® Magas kedv; túláradó kedv; kedve elcsügged, lelohad; lekókad a kedve; ® megjön a kedve; kedvre ® derül vki, vmi; kedvre ® derít vkit; vkinek a kedvét elrontja, lehűti, lohasztja; ® leszállítja vkinek a kedvét. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! | Kedv! Remények! Lillák! | Isten véletek! (Csokonai Vitéz Mihály) Vár állott: most kőhalom; Kedv s öröm röpködtek: Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. (Kölcsey Ferenc) Ha az öröm legjobban festi képem: Magas kedvemben sírva fakadok. (Petőfi Sándor)
2. Állandó jellegű lelki hajlam, készség vmely tevékenységre, kezdeményezésre. Kedve van vmihez v. vmire; már élni sincs kedve; elmegy a kedve vmitől: a) <unalom, csalódás miatt> már nincs hozzá kedve; b) <rendsz. fenyegetésként:> nem fogja többé csinálni; majd meggondolja, hogy csinálja-e; ® elveszi a kedvét vmitől; ® elveszti a kedvét; kedvét ® szegi vkinek. Úgy odamondott neki, hogy elment a kedve a gúnyolódástól. Kapsz egyet, hogy elmegy a kedved a dobálódzástól! Milyen pályához van kedved? A festészethez van kedve. Nagy kedve van a tanuláshoz. Kedvet érez erre a pályára. Elvették a kedvét a dologtól. A sikertelenség nem vette el kedvét a munkától. Nagy kedvvel végzi a munkáját. Különös kedvvel foglalkozik a növénytannal. Apja helyett apja én akartam lenni, S belőle, mint illik, jó vitézt nevelni: Korhely, buta lőn; jóra semmi kedve. (Arany János) De már nincs kedv, perelni jussom, Csak még a szép búcsúra jusson Egy kis szelíd idő. (Tóth Árpád) || a. Hirtelen támadt hangulatból eredő lelki készség vmire, vminek végzésére, megtételére. Kedve ® csucsorodik; kedve kerekedik; kedve ® szottyan vmire, vmihez, vmit tenni; kedve támad vmire v. vmihez; nincs kedve semmire; megjön a kedve vmihez; kedvem volna (lenne) vmit csinálni; kedvet ébreszt, kelt; kedvet ® kap vmire. Kedvem volna táncolni. Kedvem volna megkérdezni tőle, miért csinálta. Nincs kedved sétálni egyet? Olvasni való kedvem van. Ezután is jó légy, Morzsa, | Kedvet ne kapj a tyúkhusra. (Petőfi Sándor) A jó vacsora után megeredt … a beszélgető kedve. (Gárdonyi Géza) Ettől a pillanattól kezdve elment minden kedvem a szórakozástól. (Kuncz Aladár)
3. <Állandó szókapcsolatokban:> vmire irányuló vágy, kívánság, ill. vmely kívánság betöltésén érzett öröm; tetszés. Kedve ® telik (vmiben); ® telik a kedve; (ahogy v. ha) kedve ® tartja; kedvem ® ellen való dolog; kedve szerint való; (ritka) kedvben áll v. kedvet lel v. talál vki előtt: kegyében van vkinek; kedvében ® jár vkinek; vkinek a kedvéért tesz vmit; vminek a kedvéért: vmilyen céllal; biztonság kedvéért: vmilyen céllal; biztonság kedvéért: a veszély, ill. a tévedés (lehetőségének) elkerülésére; a felesége kedvéért; a ® gyengébbek kedvéért. Nem lehet (a) kedvére tenni. Olyan kedvére kisírta magát, hogy puha lett, mint a vaj. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. kedvcsapongás; kedvébresztés; kedvkeresés; 2. életkedv; harckedv; jókedv; munkakedv.
kedvű.
