katolikus
katolikus melléknév és főnév (régies írva: katholikus is)
I. melléknév
1. Katolikus vallás: tanításait a szentírásra és a hagyományra alapító, külön papi rendde bíró és a római pápát az egyház fejének tekintő keresztény v. || a. Katolikus egyház: ezen a valláson alapuló e.
2. Ehhez az egyházhoz tartozó, ezzel kapcs. <személy, dolog>. Katolikus író, pap, politikus, püspök, teológus; katolikus dogma, ének, gimnázium, sajtó, templom. A ládára egy kapcsos, kis katolikus imakönyv volt téve. (Hunyady Sándor)
3. Az ilyen személyre jellemző <dolog>. Katolikus gondolkodás, hit, szóhasználat.
4. A katolicizmus alapján álló, abból fakadó, a katolikus egyház érdekeit szolgáló <szervezet, szellemi jelenség>. Katolikus irodalom, művészet; katolikus párt, sajtó. A katolikus nagygyűlés eseményeire nem reflektáltunk eddig, s nem akarunk ezután sem. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ok, -a Katolikus vallású személy. Görög katolikus: a katolikus egyháznak olyan híve, aki szertartás és egyházi fegyelem tekintetében a görög keleti egyházéval egyező szokásokat követ; római katolikus: a katolikus egyháznak olyan híve, aki vallása ténykedéseiben a római, latin szertartást használja; a katolikusok lélekszáma. A protestánsoknak azért nem kellett, mert katholikus, a katholikusoknak azért, mert a klerikális gróf Topsichot ütötte el … a főispáni széktől. (Mikszáth Kálmán) Evangélikusok, katolikusok és reformátusok laknak a faluban. (Nagy Lajos)
