külsőség
külsőség főnév -et, -e [ë, e] (gyak. többes számban)
1. Vmely cselekvést, folyamatot kísérő, rendsz. látványos, hagyományos, szertartásos tárgyi kellék(ek), cselekmény(ek), ill. ezek összessége. Látványos, ünnepi külsőségek; a konferencia, a szertartás, a tanácskozás külsőségei; ünnepélyes külsőségek között; eleget tesz a külsőségeknek. Bizonyos külsőségek kötelezők. [Aiszkhülosz] az előadás külsőségeit is emelte: díszleteket, gépezeteket alkalmazott. (Péterfy Jenő)
2. (rosszalló) Különösebb tartalom nélküli, lényegtelen forma (III. 2); formális kellék, keret, szokás; formaság. Ragaszkodik a külsőségekhez; csak külsőségekre ad. Nála minden a külsőség. A külsőségeket tartalommal kell megtölteni. Soha nem feszélyezte semmi … : mindig fölötte volt a külsőségeknek. (Móricz Zsigmond)
3. <Kül. művészi alkotásban> a legkönnyebben észrevehető, rendsz. szokványos, a tartalomtól elszakított v. a lényeget nem érintő kellék, sajátság, módszer, eljárás. Az utánzók a legnagyobbak műveiből csak a külsőségeket majmolják. Csak a mese külsőségeit tartotta meg. Elejtették … a halálos szenvedélyek kultuszát, ellenben rendre megőrizték a romantikusok külsőségeit. (Ambrus Zoltán)
4. (elavult, irodalmi nyelvben) Külső körülmény. Jó, ha az olvasó tudja, kivel lesz dolga …, s … hősének … jövőjét, mely … sokszor külsőségektől függ, előre sejdítheti. (Eötvös József)
5. (népies) A város v. község beépített területén kívül eső földterület (szántóföld, legelő, szőlő, erdő stb.) <a belsőséggel szemben>. Egész nap a külsőséget járta.
külsőséges.
