külső
külső melléknév és főnév
I. melléknév ® -leg [e], -bb
1. <Vmely többé-kevésbé elhatárolt térhez viszonyítva> kívül, ill. kijjebb levő. A külső hőmérséklet, levegő, meleg, világítás; külső országok, világ; külső ablakok, ajtó; külső fal, kerítés; külső lap, oldal. A fiú … derék legény, … külső országokon járt. (Jókai Mór) || a. Nem az állandó alkalmazottak állományába tartozó, hanem alkalmi feladatok elvégzésére szerződtetett <személy>. Külső munkatárs, tudósító. || b. (régies) Olyan <alkalmazott>, aki nem a lakásban, ill. a házban dolgozik, hanem azon kívül (konyhában, udvaron). Külső cseléd, inas. [A fiú] feleséges … Külső inas a grófnál. (Tolnai Lajos) || c. (mértan) Külső szög: a) vmely három-, négy- v. sokszög két oldala által bezárt (belső) szög mellett levő, a szög egyik szárának meghosszabbítása és a másik szár által bezárt szög, amely a belső szöget 180°-ra egészíti ki; b) vmely egyenes által metszett két párhuzamoson kívül keletkező szögek egyike.
2. (rendsz. többes számú főnév jelzőjeként) <Vmely központhoz, központban levő helyhez viszonyítva:> távolabbi helyen levő, messze fekvő. Külső földek, kerületek, legelők, területek, városrészek.
3. Vmely többé-kevésbé zárt egységen (területen, testen, közösségen, egyénen) kívül történő. Külső események; (fényképészet) külső felvételek: szabadban történő f-ek <a műteremben történőkkel ellentétben>; (orvostudomány) külső kezelés: nem a testüregen keresztül, hanem külső ráhatással történő gyógykezelés; (biológia) külső megtermékenyülés: nem a petefészekben történő m.; külső munka, munkálatok.
4. Vmely körülhatárolt, zárt területen kívül levő helyről, vmely közösség lakóhelyétől távolabbi területről a körülhatárolt, zárt terület belseje felé, befelé irányuló, ható; kívülről jövő. Külső beavatkozás; külső behatás; külső ellenség; külső hatás, indíték; külső kényszer; külső könyvvizsgálat ¬; külső lökés; külső támadás; (film, színház) külső zaj: a színfalak mögött elhelyezett statisztáknak az ügyelő jeladására csapott zaja. Könnyü bánni külső elleninkkel, Ha kivesznek e belső bitangok. (Petőfi Sándor)
5. Belülről vmely kinti, messzebb levő dologra, helyre irányuló. Külső érdekeink; külső kereskedelem.
6. Kívülről látható, tapasztalható, megállapítható. Külső alak, forma; (jogtudomány) külső jogtörténet: a jogforrásokkal foglalkozó j.; külső kép; külső megjelenés ¬; külső szín; külső méret, nagyság; a dolgozat külső alakja ¬. || a. (átvitt értelemben, gyak. rosszalló) <A belső lényeggel szemben> a látható, érzékelhető v. felszínes vonásokra irányuló. Külső jellemzés, leírás.
7. Vminek a felületén történő, felületére vonatkozó. Külső csiszolás, simítás; vmely anyag külső megmunkálása.
8. Külső szemlélet: a) a külvilágra irányuló sz.; b) vminek a belső lényegébe nem hatoló, felületes sz. || a. Külső szemlélő: az, aki nem vesz részt tevékenyen, akinek nincs érdekeltsége vmely olyan ügyben, eseményben, amely előtte játszódik le, előtte megy végbe.
9. (nyelvtudomány) Külső analógia: gyakran egymás mellett álló szavak egymásra hatásán alapuló a.
II. főnév -t, ..seje [e-e] v. (a 3. jelentésben) ..sője [e]
1. Személynek, tárgynak vmilyen tulajdonságával meghatározott s a szemlélet számára jelentkező alakja, formája. Csinos, jelentéktelen, meggyötört, megnyerő, nyomorék, rút, sivár, utálatos külső; ápolt, ápolatlan, elhanyagolt külső; ünnepi külső; a levelezőlap gyűrött külseje; a dolgozat, a gépelés csinos külseje; (nem sokat) ad a külsejére; külsejéről ítél meg vkit v. a külső után ítél vkiről; ® felvesz vmely külsőt; vmilyen külsőt ® vesz magára. Visszataszító külseje mögött, … szelíd, szinte lebilincselő tisztaságú lélek rejtőzik. (Kuncz Aladár) || a. Vmely irodalmi mű nyelvi formája. Gazdaggá tudta tenni szomorújátéka belső becsét, de … mellőzni látszik a … hatályos külsőre szükséges gondot. (Vörösmarty Mihály)
2. (csak 3. személyű birtokos személyragos alakban) Vminek kívül eső része, felülete, külső felszíne, oldala. Az edény külseje; a ház külseje. A pohár külseje piszkos. || a. <Ruhán, szöveten> a viseléskor kifelé fordított oldal; szín. A kabát külseje kopott, de azért nem rongyos. || b. (sport) A lábfejnek a boka körüli része. Külsővel lő, rúg.
3. <Autó, kerékpár kerekén> a tömlőt körülvevő, tömör gumiból készült burkolat; abroncs, köpeny. A kerékpár külsője. A defekt következtében a külsőt is ki kellett cserélni. || a. (sport) Labdarúgásban és más labdajátékokban haszn. labda felfújható belső gumijának bőrszeletekből összevarrt burkolata. A bíró megállította a játékot, mert kiszakadt a külső.
Szóösszetétel(ek): 1. külsővázas; külsőzsebes; 2. futballkülső.
