különválik
különválik tárgyatlan ige
1. Különválik (vmitől): <tárgy, anyag> különállóvá válik, nem függ, nem tartozik többé össze, v. nem marad összekeveredve (vmivel). A kenyér különvált a héjától. A doboz lapja különvált. A víz különválik az olajtól. Az összeöntött víz és olaj különválik. A vízben a lencse különválik a szeméttől. Nézd Pista, én most már elköltöztem hazulról. Ez azt jelenti, hogy két sejt különvált, s egyiknek a másikhoz tovább semmi közössége nincs. (Móricz Zsigmond) || a. Különválik (vmikre): <anyag> alkotó részeire v. (ritka) vegyi elemeire bomlik, válik szét; két v. több új anyag keletkezik belőle. A villamos áram hatására a víz különválik oxigénre és hidrogénre. A megalvadt tej túróra és savóra válik külön. A víz és éter keveréke gyorsan különválik.
2. <Út, vonal> két v. (ritka) több különböző irányban folytatódik. Utaink különválnak: (átvitt értelemben is) kapcsolatunk, barátságunk megszűnik. A tisztásnál különválik a zöld és a sárga jelzésű út.
3. Határozottan másnak, különbözőnek, eltérőnek, különállónak látszik; szemlátomást elkülönül, elválik. Az alak különválik a háttértől. Az egyes színfoltok különválnak egymástól.
4. <Személy vmely közösségtől, csoporttól, együttestől> elszakad, elkülönül, elválik. Hárman különváltak a többitől, és úgy utaztak tovább. Itt tévelygek a világi Lármától különválva. (Berzsenyi Dániel) || a. Különválik vmikre: <közösség> részekre válik, oszlik. A kultúrcsoport színjátszó gárdára, énekegyüttesre és tánccsoportra válik külön. || b. <Két házastárs> két külön helyre költözik, házassági kapcsolatát felbontja. Félévi házasság után különváltak. || c. <Emberek két v. több csoportja> nem keveredik egymással. Néhol ma is különválnak a nemzetiségek.
5. (átvitt értelemben) Egység helyett külön-külön él, van, szerepel. Nála sajnálatos módon különválik a forma és tartalom, a stílus és a mondanivaló. || a. (átvitt értelemben) Külön-külön, egyedi mivoltában van, mutatkozik, látszik. Nála nem válik eléggé külön saját véleménye és a mások hatása.
különváló.
