különös
különös melléknév és főnév
I. ® -en, -ebb [e, e] (kissé választékos)
1. A rendestől, a megszokottól, a szabályostól meggondolkoztatóan elütő <dolog, személy>; furcsa, szokatlan. Különös ember; különös betegség, dolog, látvány, természet, történet. Minden különösebb ok nélkül: mások számára érthetetlenül, indokolatlanul. Különös álmom volt. Különös eseményt mesélt el. Megjegyzésein rajta van mindig a különös lelkiállapot bélyege. (Péterfy Jenő) Mári szolgálónk, a néma, Hirtelen, hars nótákat dalolt: Különös, Különös nyáréjszaka volt. (Ady Endre) A fáklya fénye a lombokra föccsen | s különös árnyakat ingat. (Babits Mihály) || a. (rosszalló) Szokatlanságával megütközést keltő, kellemetlen, nyugtalanító <megnyilatkozás>. Különös modor; különös szokások. Nagyon különös elintézése ez az ügynek. Mint kit rémes álma zaklat, Gróf néhány szót félbe szaggat; Kik ezt látják ott körösleg, Vélik olyan különösnek. (Arany János)
2. Különleges (1) <dolog>. Különös szerencséje volt. A hosszú szárú pipa … csutoráját a dohányzók különös gondviselése őrzi. (Jókai Mór) Valami különös babonám van rá, hogy az apró emberek szerencsések a hadban. (Gárdonyi Géza) || a. Az általánossal szemben csak szűkebb területre vonatkozó, sajátos <dolog>. Különös jogszabály; (közgazdaságtan) különös munkamegosztás: az általános munkamegosztás tagozódása, a főfoglalkozásoknak, tevékenységeknek további szétágazása.
II. (határozószó-szerűen) (ritka) <Más melléknév v. határozószó mellett fokozó határozószó-szerűen:> különösen, feltűnő módon, rendkívüli mértékben. Nem énekel valami különös szépen. Annyi mesét, oly különös szépet Elmondani egy fiu sem képes. (Arany János) Szürke gyom | ért számhoz, nyers, különös-édes. (József Attila)
III. főnév -t v. -et [e], (-ek), -e [e, e]
1. Különös dolog, esemény. Nem történt semmi különös. Ő mindig a különösre vágyott. [Mi újság nálatok?] – Nincs semmi különös. Nem tapasztalt semmi különöset. Senki sem gondolt semmi különöst … (Móricz Zsigmond)
2. (filozófia) Az egységes egészet képező objektív világ jelenségeinek összefüggését, kölcsönös függőségét és egymásba való kölcsönös átmenetét tükrözőü kategória az „egyes” és „általános” között. Az egyes, a különös és az általános az objektív világot tükröző emberi fogalmak mozgásának formái. Az állati egyedekből álló fajok a különös kategóriájába tartoznak.
