különc

Teljes szövegű keresés

különc főnév -öt, -e [e]
1. A közösségben általánosan elfogadott, szokásos életformától magát elkülönítő, makacsul és következetesen egyéni életmódot folytató, ill. ilyen nézeteket valló személy, főleg férfi. Közismert különc.  Az ügyvéd ki volt kiáltva különcnek. (Vas Gereben) Petőfi szerette külsőleg a különcöt játszani. (Jókai Mór)
2. jelzői használat(ban) Különcök (1) közé tartozó. Különc agglegény.  Gazdag, különc amerikainak volt leánya. (Kuncz Aladár) Micsoda magányosságban kellett élnie különc, kemény, szinte embergyűlölő férje mellett … (Babits Mihály)
3. jelzői használat(ban) Ilyen személyre valló, rá jellemző, tőle származó <magatartás, megnyilatkozás>. Különc módon; különc szokásai vannak.  Különc életmódjából eredő erkölcsei … a civilizált világétól eltérők. (Vörösmarty Mihály)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem