küllő [1]
küllő [1] főnév -t, -je [e]
A jármű kerekének agyát és talpát v. koszorúját összekötő, sugarasan álló fogak, rudak, drótszálak egyike. Kiesett a kerék küllője. Csak legalább néha egy törött kereket hoznának, amelybe küllőt kellene faragni; de azt sem hoznak. (Tömörkény István) Nyitott hintó sárkány-lovakkal, Küllők, virággal befödöttek, Járjátok be ma még a várost. (Ady Endre) A városon végigröpült kerékpárjával, melynek küllői csillogtak a napfényben. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Kél a nap s elindul az ég meredekjén, Aranyos küllőin sebes szekerének. (Tompa Mihály)
Szóösszetétel(ek): küllőkerék.
küllős.
