küllem
küllem [e] -et, -e [ë, e]
1. (régies, ma rendsz. tréfás) Vkinek, vminek esztétikai szempontból tekintett külseje, megjelenése. A hölgy külleme meglehetős. Az idegen rendbe szedte öltözetét, haját kétfelől kisimítá halántékaira, miáltal arca szelíd, nyájas küllemet vőn [= vett] fel. (Jókai Mór) Születésem napjára Ördög bújt a májamba … Nem szűri meg az epét, Sárga folttal ékíti Viselője küllemét. (Móra Ferenc)
2. (állattenyésztés) Tenyésztett állatnak a fajtára jellemző külseje. A ló, a szarvasmarha külleme.
küllemű.
