küldetés
küldetés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (választékos)
1. Kül. hivatalos jellegű megbízatás, feladat, amelynek teljesítésére vki(ke)t küldenek vhová, vkihez. Diplomáciai, fontos, hivatalos, titkos küldetés; küldetésben jár, van vhol. Küldetésének kiválóan megfelelt. Küldetését jól végezte. Csekélynek látszó emberekre vannak bízva nehéz küldetések. (Jókai Mór) Szembeállítja a „szeméten háló …” éhes athénit az úrhatnám követekkel, kik … napidíj mellett végtelenig húzzák küldetésöket. (Péterfy Jenő) Megy … az üzenettel a béresgyerek …, rövid utat választott, küldetése sürgős lévén. (Tömörkény István)
2. (átvitt értelemben) Vkire háruló fontos, jelentős feladat, hivatás, amely egész életének célja, tartalma; elhivatottság. Érzi, hogy ez az ő küldetése. Vakon bízik küldetésében. Történelmi küldetést teljesít. Nem ismeréd tán küldetésedet? | Szent és nagy ez valóban. (Petőfi Sándor) Nekem küldetésem van a sorstól. (Jókai Mór)
küldetési; küldetésű.
