kohó
kohó főnév -t, -ja
1. Fémeknek érceikből való kiolvasztására épített nagyméretű, henger alakú olvasztókemence. Vasolvasztó kohó; kohó övei ¬. || a. (átvitt értelemben) Ó légy hát engedelmes, szavak szeszélyes érce, A szív, a hű kohó, olvasszon hő folyammá. (Tóth Árpád) || b. Kohászati üzem. Az ózdi kohó.
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan hely, ország, közösség, ahol különféle eredetű, nemzetiségű emberek sokasága nagy, egységes tömeggé olvad össze. A főváros kohójában kialakult lakosság. Amerika a népek kohója.
Szóösszetétel(ek): 1. kohógáz; kohósalak; kohószáj; kohószén; kohótermék; kohótulajdonos; 2. acélkohó; vaskohó.
kohós.
