kihallgatás
kihallgatás főnév -t, -ok, -a (hivatalos)
1. Általában a kihallgat igével kifejezett cselekvés, tevékenység, eljárás; az a cselekvés, hogy vkit, vmit kihallgatnak. A beszélgetés, a lecke kihallgatása; a szemtanúk kihallgatása.
2. Hatósági személynek az az eljárása, amellyel a felet személyi adatairól v. vmely üggyel kapcsolatos adatokról, tényekről, ismereteiről kikérdezi, és vallomását rendsz. jegyzőkönyvbe foglalja. Bírósági, rendőrségi kihallgatás; a tanú, a terhelt, a vádlott kihallgatása. Kihallgatás után átszállították az ügyészségre. Megkezdi, félbeszakítja a kihallgatást. Csakhamar kihítták a börtönbül őket, Birák elé vitték kihallgatás végett. (Petőfi Sándor) A… gyilkos… tagadni kezdett az utolsó kihallgatások alkalmából. (Babits Mihály) A rögtönítélő bíróság folytatja a vádlottak kihallgatását. (Gelléri Andor Endre)
3. (katonaság) <Katonai v. hasonló szervezetben> a beosztottak szóbeli jelentésének, kérésének, panaszának a parancsnok által történő meghallgatása, elintézése, ill. a fegyelmi büntetések, fenyítések kirovása. Megjelenik a kihallgatáson; kihallgatásra rendel vkit. A parancsnok kihallgatást tart.
4. (1945 előtt) Államfőnek, miniszternek v. más magas rangú hivatalnoknak az a hivatali ténykedése, hogy a hozzájuk fordulóknak szóbeli kérését, köszönetét, jelentését meghallgatja. Kihallgatáson fogad vkit; kihallgatáson megjelenik vkinél. A miniszter előszobája tele volt a kihallgatásra várókkal.
Szóösszetétel(ek): búcsúkihallgatás; magánkihallgatás; tanúkihallgatás.
kihallgatási.
