kigyúl
kigyúl tárgyatlan ige
(választékos) Kigyullad (1–4). Kigyúlnak a csillagok, az utcai lámpák; kigyúl vkinek az arca: <erős érzelem hatására> hirtelen kipirul az a.; kigyúl a ® fény a szemében. A máglya kigyúl, s föl egekre lobog. (Czuczor Gergely) Nyugati irányban opálos fényben csillog a levegő, halvány rózsaszínek gyúlnak ki benne, amint a nap utolsónak küldött sugarai rávetődnek a gomolygó porszemekre. (Nagy Lajos) Egyre több … táj ragyog: | kigyúl a csillag. (Szabó Lőrinc) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Kigyúl vkinek a szeme: <erős érzelem hatására> ragyogni, csillogni kezd a sz. Csak néha, titkos éji órán Gyúlnak ki e bús, nagy szemek. (Ady Endre) Rózsa Sándornak lassan kigyúlt a szeme. (Móricz Zsigmond)
kigyúlás; kigyúló; kigyúlt.
