kifüstöl
kifüstöl tárgyas ige
1. Kifüstöl vmit, (ritka) vkit vhonnan: állatot, (ritka) személyt füstöléssel, megfelelő mennyiségű füst gerjesztésével vmely zárt helyről kiűz. Kifüstöli a rókát a lyukából; kifüstöli a szúnyogokat a szobából. Violát megfogtuk, kétségbeesve védelmezé magát, de meggyújtottuk tanyáját, s kifüstöltük. (Eötvös József) A méheket … kifüstölte, s kiszedte a lépesmézet. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Megszégyenítő módon távozásra késztet v. kényszerít vkit vhonnan. Hamar kifüstölte a hívatlan vendégeket. Kellemetlenkedéssel ki akarta füstölni lakótársát.
2. Füsttel elárasztva, rossz szagától v. a benne tanyázó élősdiektől megtisztít vmit. Kifüstöli a hordót, a kaptárt, a beteg után a szobát.
3. (ritka) <Húsfélét, szalonnát> alaposan v. a szokott mértéken felül megfüstöl. Jól kifüstölték ezt a sonkát!
kifüstölés; kifüstölő; kifüstölt.
