kifúj
kifúj tárgyas ige, (régies, választékos) kifú
1. Fúvással eltávolít vmit (vmiből, vhonnan). Kifújja a füstöt; kifújja a csőből a vizet; kifújja a ® páráját. A ló … Összeomlott, ki is fujta ott páráját. (Petőfi Sándor) [A fodrász] levette rólam a fehér lepleket, kifútta inggallérom alúl [= alól] … a hajszálakat. (Mikszáth Kálmán) || a. Kifúj vmit: vminek tartalmát v. a benne levő üledéket, váladékot fúvással eltávolítja. Kifújja az orrát; kifújja a szipkát; kifújja a tojást. Kifújja az orrát kockás zsebkendőjével, s a zsebkendőt utána gondosan összehajtogatja. (Kosztolányi Dezső) || b. (ritka) <Nagy nyomás alatt levő légnemű anyagot> kis nyíláson át kiereszt. A mozdony kifújja a gőzt. || c. (átvitt értelemben) Eltávolít, megszüntet. A friss szél kifújta fejéből a mámort. A „szerbusz” egyszerre kifújt a lelkéből mindent, amit tíz év óta fölszítt idegen világok tudományából. (Mikszáth Kálmán)
2. <A szél> fúvással kiszárít v. megtisztít vmit. A szél kifújta a földeket, a kiterített ruhát. || a. <Szél vmely testfelületet, ill. bőrfelületet> kiszárít, és élénkpirossá v. érdes felületűvé, cserepessé tesz. Kifújja a szél az ajkát, az arcát, a kezét, a száját. Ah, kezdém, hogy pirulásom okát palástoljam, ez a szél … kifúja az ember képét. (Petőfi Sándor) Meg lehet nézni a kezemet, veres, kifújta a szél, s fel van cserepesedve. (Móricz Zsigmond)
3. (ritka) Fújva vmely kint levő helyre (ki)juttat vmit. Az erős szél a vízbe esett faleveleket kifújta a partra. Plutó … kénköves szagú füstöt fúj ki a száján és orrlyukain. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben) Kifújja a mérgét, haragját v. (ritka) magát: addig mérgeskedik, haragszik, míg végül megnyugszik, megbékül. A garaboncásnak pedig adtunk untig időt, hogy Fúja ki kénye szerint nagy méltóságu haragját. (Arany János) Fél esztendő alatt majd csak kifújják a haragjukat a jó barátaim. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben) Kifújja magát; <ember, állat nagyobb erőfeszítés, munka után> lihegve kipiheni magát. Alig engedte lovainak, hogy kifújják magukat. Ülj le, fújd ki magad. Még ki se fújhatta magát, máris tovább indultak. A birkózás után kellett egy kis idő, amíg kifújja magát a két felhevült gyermek. (Jókai Mór) Pocakos teste nem volt a futásra berendezve, meg-megállt kifújni magát. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) (Majd kifújja a tüdejét: (olyan) nagy erőfeszítést kívánó munkát végez, hogy alig bírja.)
kifújás v. kifúvás; kifújat v. kifúvat; kifújható v. kifúható; kifújó v. kifúvó; kifújt v. kifútt v. kifúvott.
