kiforgat
kiforgat tárgyas ige
1. <Vmit, rendsz. több tárgyat> forgatva v. nagy lendülettel kiemel, kimozdít. ® Sarkából kiforgat; kiforgatja a ® világot (sarkaiból). A szél tövestől kiforgatta a fákat. [Felegyenesedik] a százados tölgy, melyet a vész hatalmas karja kiforgatott. (Eötvös József) Az asszony a ruhás szekrényhez sietett, és kiforgatta, kidobálta a ruhákat. (Gárdonyi Géza) || a. <Egy zacskószerű tárgyat> ismételten v. <több ilyet> egymás után kifordít. Kiforgatta a zsákokat. Valahány zsebje volt, mind kiforgatta. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Vkit kiforgat vmiből: a birtokában levő v. őt megillető anyagi javaktól csalárd módon megfosztja. Kiforgatta a jussából. Mindenéből kiforgatták. Kiforgatta minden vagyonából, s az áldozat azóta már koldul is, igen kis sikerrel. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Sajátos jellegétől> megfoszt, <régebbi mivoltából> kivetkeztet vkit. Ohajtanám, … vetkeznéd le ezen szeszélyeket, melyek végre egészen kiforgatnak magadból. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Nem … áll, hogy idegen minták szemlélése jóravaló tehetséget kiforgatna eredetiségéből. (Arany János)
3. (átvitt értelemben) Kiforgat vmiből: <személyt, dolgot vmely állapotból, helyzetből> erőszakosan kimozdít. A háború kiforgatja az életet megszokott rendjéből.
4. (átvitt értelemben) Kiforgat vmit (értelméből): szándékos rosszakarattal félremagyarázza, meghamisítja, hamis értelmet tulajdonít neki. Kiforgatja vkinek a ® szavát. Egészen kiforgatta, amit mondtam. A rendeletet kiforgatta értelméből.
5. (átvitt értelemben, bizalmas) Sokáig faggat, aprólékosan kikérdez vkit. Nagyon kiforgatták a vizsgán. || a. (átvitt értelemben) Ily módon sarokba szorít vkit. Majd kiforgatom én a furfangos fickót. Bölcsen és ármányosan kiforgatád beszéddel. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
kiforgatás; kiforgatható; kiforgató; kiforgatott.
