kifordul
kifordul tárgyatlan ige
1. Kifordul vmiből: úgy fordul, hogy vmiből kiesik v. kiömlik. Kifordul az alma a kosárból. A kocsis kezéből kiesett a gyeplő, és mikor utána próbált hajolni, maga is kifordult a kocsiból. (Mikszáth Kálmán)
2. Kifordul vmi: vminek a belseje, belső része kívülre kerül, fordul, kívül mutatkozik. Kifordul a bélés, a zseb; (túlzó) kifordul az ember gyomra: nagyfokú undor fogja el az embert; majd kifordul a szeme: nagyon kidülled a sz. A matrac huzatja alól kifordult a lószőr. Posztó úr nagy, vastag szája egész kifordult. (Tolnai Lajos) Ábrázatuk szőrös, szemük apró és pisla, az egyiknek az alsó szemhéja véresen kifordult. (Nagy Lajos)
3. Szorítás meglazulása folytán vmi kiesik vmiből. Kifordul az étel a szájából: (átvitt értelemben is) egyáltalán nincs étvágya, v. teljesen elveszi vmi az étvágyát; kifordul a kezéből a bot, a kard, a toll. Megszorítja [a farkas] torkát Toldi két marokra: | Csak kifordul körme a fiú nyakából. (Arany János) A menyecskének a legelső kóstolónál csak kifordul a kanál a kezéből. (Jókai Mór) Abbahagyta az evést, az utolsó falat már majdnem kifordult a száján. (Nagy Lajos)
4. <A talaj v. más anyag, ill. vmely tárgy fordítása, forgatása közben> vmi előkerül, felszínre kerül. A könyvet lapozza, és egyszer csak kifordul belőle a száz forint. Sok rozsdás vas, öreg cserép fordult ki a kapa alatt. (Mikszáth Kálmán) Századok óta hever a bánya, s az … úr azt várja, hogy rögekben [= rögökben] forduljon ki az arany. (Gárdonyi Géza)
5. Vhonnan v. vmiből hirtelen kijön v. kimegy, rendsz. úgy, hogy előtte némi fordulatot végez. Kifordul vhonnan; kifordul a házból. Alighogy a kapun kifordul, szembe találkozik öccsével. Az autó kifordul a mellékutcából. Pár percre kifordultam az utcára. Lassan kifordul a parttól megint a hajó, és Mihály a rúd mellett hamar beleviszi a sodorba. (Tömörkény István) Nevetett rá a menyecske, és kifordult a szobából. (Móricz Zsigmond) || a. <Az emberek vmely rendezett csoportjából, kötelékéből> vki egyetlen gyors – rendsz. fordulattal együttjáró – mozdulattal kiválik. Kifordul a sorból; kifordul a táncolók karéjából.
6. <Menetéből, járatából v. rögzített pontjából, helyéből> fordulva kiesik, kiugrik. ® Sarkából kifordul. Gyökerestül fordultak ki a fák. A kapu kifordult sarkából. A nap kifordúlt most ösvényiből. (Vörösmarty Mihály) Az ajtók kifordultak a sarkukból. Hideg szél süvöltött. (Hunyady Sándor)
7. (ritka) <Befelé fordult helyzetből> arccal fordul vki, vmi felé. Megunta a falat nézni, és kifordult a szobában ülők felé.
kifordulás; kiforduló; kifordult.
