kifordít
kifordít tárgyas ige
1. Kifordít vmit: vminek belső oldalát alkalomszerűen v. véglegesen kívülre, kifelé fordítja. Kifordítja a kabátot, a zacskót, a zsákot, a zsebét; kifordítja a szemhéját; kifordítva vesz fel vmit. A szél kifordította az ernyőt. Nadrágjok, hogy … ne kopjék, ki vala fordítva. (Vörösmarty Mihály) Kifordította a kabátjának gallérját, hogy … megmutassa detektívjelvényét. (Hunyady Sándor)
2. <Tartót> úgy fordít, hogy kiesik, kiömlik, ami benne van. Kifordítja a szemétládát, a tarisznyát, a zsákot. A pincétől a padlásig mindent fölhánytunk, papírkosarat kifordítottunk, kalapskatulyás polcra felmásztunk. (Móra Ferenc) || a. <Darabos, szemcsés anyagot vmely tartóból> kiönt, kidönt. Kifordítja a kavicsot a talicskából, a szenet a zsákból. Valaki egy csomó romlott burgonyát fordított ki tarisznyájából … az út közepére. (Jókai Mór)
3. Talaj megforgatása (ásása, szántása) közben előkerít, felszínre hoz vmit. Ezt a cserépdarabot az eke fordította ki.
4. <Természetes helyzetéből, járatából v. rögzített pontjából, pontjaiból> erőszakkal kimozdít, kiemel, kitérít vmit. Kifordítja a csuklóját, a szemét; (átvitt értelemben) kifordítja a földet (a világot) sarkából: világra szóló változásokat idéz elő. Jönnek nagy riadallal [= lármával]; majd kifordítják az ajtót a sarkából. (Jókai Mór) Kifordították szemgolyóikat, akár az iskolaorvos a trachomavizsgálatnál. (Kosztolányi Dezső)
5. (átvitt értelemben) Kifordít vmit: rosszakaratúan más értelmet tulajdonít vminek; szántszándékkal félremagyaráz vmit, kiforgat (4). Kifordítja vkinek a szavait, vminek az értelmét.
kifordítás; kifordítható; kifordító; kifordított.
