kifogyhatatlan
kifogyhatatlan melléknév -ul, (régies, irodalmi nyelvben) kifogyhatlan (túlzó)
1. Olyan <dolog>, amely sohasem fogy ki (1–2). Kifogyhatatlan bőség, forrás, készlet; kifogyhatatlan szeretet. Szelíd mint a felhőtlen ég, … S kifogyhatatlan jóság kútfeje. (Vörösmarty Mihály) Mily kifogyhatatlan változatai a nyomornak! … (Jókai Mór) || a. Olyan <edény>, amelynek tartalma sohasem fogy, ürül ki. Kifogyhatatlan olajos korsó.
2. Kifogyhatatlan vmiben (v. vmiből): olyan gazdag mondanivalóban, ötletben, tréfában stb., hogy sohasem fogy ki (3) belőle. A jó öreg asszonyság kifogyhatatlan volt a múlt évek viszontagságainak elbeszélésében. (Jókai Mór) Virág … kifogyhatatlan volt … a kötődésben. (Móricz Zsigmond)
kifogyhatatlanság.
