kifejlik
kifejlik tárgyatlan ige
1. (régies, költői) <Növény bimbója burkából, rejtett helyzetéből> fokozatosan előtűnik; kifeslik. Kifejlenél [rózsabimbó], a dér megsértene, Idő előtt hervadnod kellene. (Vörösmarty Mihály) || a. (ritka) <Termés hüvelyéből> kibontakozik, kihull. Kifejlett a borsó a hüvelyből. A bab már könnyen kifejlik.
2. (átvitt értelemben, régies, választékos) <Személy vkinek az öleléséből, szorításából> kiszabadítja magát; kibontakozik. És boldogsággal tele volt, de remegve kifejlék Karjaiból deli Hajna. (Vörösmarty Mihály) Kétszer iparkodott … kifejleni az ifjú karjaiból. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, ritka, választékos) <Élőlény v. vmely tulajdonsága> kifejlődik. A gyermek értelme korán kifejlett. Némely növény gyorsan kifejlik. Kezdte már Ismerni ezt a gyászos szenvedélyt, Mielőtt tanúlt, kifejlett volna még. (Vörösmarty Mihály) Kezdett kifejleni nála valami szívdobogásféle női betegség. (Tolnai Lajos)
4. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Kifejlik vmi: vmely esemény, történés fejlődésének bizonyos szempontból lezártnak tekinthető szakasza kibontakozik. Egyik meglepő esemény még ki sem fejlett egészen, már a másik támadt helyette. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalomtudomány) <Drámai cselekmény> a bonyodalom után végképp kibontakozik. A színdarab cselekménye a harmadik felvonásban fejlik ki.
kifejlet; kifejlett; kifejlő.
