kifagy
kifagy tárgyatlan ige
1. <Növény> fagy következtében kipusztul. Már megint minden kifagy, ami kikelt? (Jókai Mór) A repcém kifagyott. (Tolnai Lajos)
2. (ritka) Vmi keményre fagy és kiszikkad. Kifagy a föld, a sár. || a. <Hús, szalonna, húsáru, ritk. test> megfagyva szilárddá, keménnyé válik, nedvességét, puhaságát, hajlékonyságát elveszti. Jól kifagyott a szalonna. A padlásra akasztott sonka kifagyott. [A fecskék] java része ott hevert a havas földön megdermedve, kifagyva szépen. (Tömörkény István)
3. (műszaki nyelv) <Némely – mesterséges szál készítésére használt – folyékony anyag> egy bizonyos hőfokon megdermed.
4. (túlzó) Majd kifagy a lelke: nagyon fázik.
kifagyás; kifagyaszt; kifagyó; kifagyott.
