kieszik
kieszik tárgyas ige (jelentő mód jelen egyes szám 3. személyben, kül. az 5–7. jelentésben:) kiesz
1. <Vmiből egy részt v. innen-onnan több részt> harapással, csipkedéssel v. evőeszközzel kiszed és megeszik, úgyhogy a helyén lyuk, űr támad. Az egér kievett a kenyérből egy darabot. A gyerek kiette a zsemlye belét. Kiette a javát. Kiette a mazsolát a kalácsból. || a. Kieszik vmit: <állat> evéssel kárt tesz benne, s egy részét így kipusztítja. A madarak kiették a vetést. || b. Rágással megrongál, kilyukaszt. A moly kiette a ruháját.
2. Kieszik vmit vmiből: vmely edényben levő, kül. nem neki szánt ételt teljesen megeszik. Kiette a húst az apja tányérjából. Türelem, … Te üres fazék, melyből a Macska a tejfölt kiette, … Mint gyűlöllek, mint utállak! (Petőfi Sándor)
3. (gyak. túlzó, rosszalló) Kieszik vkit vmiből: vkinek az ennivalóját mind megeszi; annyit eszik vkinek a készletéből, hogy ezzel mindenét elfogyasztja, feléli; kiél (1). A sok vendég mindenünkből kievett bennünket. A szegény plébánusok [panaszkodnak] …, hogy a püspökök sok kísérőkkel szállván reájok, azok őket mindenekből kieszik. (Mikes Kelemen) Egye meg a fene a vén Sarudyt, ma kieszem a vagyonábul. (Móricz Zsigmond)
4. (régies) Kieszi magát: jóllakásig eszik. [A búcsúban] urambátyám … kedvére kiette magát. (Vas Gereben) Megvendégelte a kiéhezett truppot [= csapatot], mely talán elhull az útban, ha ki nem eheti egyszer magát. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben) Kiesz(ik) vmit: <maró nedv, vegyület> lyukat v. testen sebet ejt vmin; kimarja. A lúg kiette a kezét. Mindent kiesz(ik) a sósav. || a. (átvitt értelemben) <Vmely anyagot penész, rozsda s hasonló képződmény alakjában mutatkozó, lassan romboló vegyi folyamat> megvékonyít, helyenként kilyukaszt, elpusztít. A penész kieszi a szövetet. A rozsda kiette a vasat. Kieszi a penész az utolsó zsákot, mire sor kerül rá. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben) Kieszi: <füst, gáz vkinek a szemét> olyan erősen és gyak. huzamosan csípi, hogy működésbeli képességét nagymértékben megtámadja; kicsípi. Kieszi a szememet a füst.
6. (átvitt értelemben, népies) <Betegség vmely emberi v. állati belső részt, növényt> elpusztít. A csontszú kiette az egyik csontját. A filoxéra kiette a szőlőt. A rák kiette a tüdejét.
7. (bizalmas) A fene egye ki!: a f. egye meg!
kietet; kievés; kievő.
