kiérez
kiérez tárgyas ige
1. (ritka) <Ízt, szagot> több egyidejű íz-, ill. szagérzet közül elkülönülve megérez. Kiérzem a rózsa illatát a szegfűk közül. A sok fűszer közül is kiérezte a fokhagyma ízét.
2. (átvitt értelemben) Kiérez vmiből vmit: vmely jelenségből, megnyilatkozásból megérez, megsejt, kivesz vmit. Szavaiból azt éreztem ki, hogy … Nevetéséből gúnyt éreztem ki. Ingerlő titokzatosság volt a leány szavaiban, Mária kiérezte azt. (Mikszáth Kálmán) Anyámnak ebből a szavából éreztem ki legelőször … az én nagy magamra hagyatottságom. (Kaffka Margit) Kiérezte lényemet a székre tett dolgozókabátból, a díványon felejtett kalapból, a szekrénybe akasztott ruhákból. (Kuncz Aladár)
kiérzés; kiérzett; kiérző.
