kiemelkedik
kiemelkedik tárgyatlan ige
1. Felemelkedve v. felmagasodva – egészben v. részben – kijut vmiből. Kiemelkedik a vízből.
2. Magasságával a környező szint fölé emelkedik; kimagaslik, kidomborodik. A házak fölött kiemelkedik a templom tornya. A hegycsúcs kiemelkedik a felhőből. Egy fejjel emelkedik ki a tömegből. A mocsárból magányosan emelkedik ki itt-amott egy … özvegy fűz. (Jókai Mór) Látták a ferde keresztes koronát, amint kiemelkedik a pénz lapjából; látták az évszámot … : 1934. (Gelléri Andor Endre) || a. (átvitt értelemben is, választékos) <Vmely tulajdonságának nagy mértékével> erősebben érzékelhető. Kiemelkedik a sötét háttérből. Csengő szopránja kiemelkedett az együttesből. A tejút fehéren emelkedett ki a sötétkék égből. (Jókai Mór) A pap meg a tanító, ez a két úr messze kiemelkedik a múlt ködében. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben) <Teljesítményével, érdemével, kiválóságával> a többi közül kitűnik. Az átlagból kiemelkedik; az egész üzemből kiemelkedik. A magyar vívók kiemelkednek a mezőnyből.
4. (átvitt értelemben) <Alacsony sorból, kedvezőtlen körülmények közül> jobb helyzetbe, magasabb színvonalra jut. Kiemelkedik az elmaradottságból, a romlásból, a tudatlanságból. Édesapám … élvezte már, hogy kezd szépen kiemelkedni a nehéz viszonyai közül. (Móricz Zsigmond)
kiemelkedett.
