kiejt
kiejt tárgyas ige
1. <Vmiben tartott, szorított dolgot> akaratlanul elereszt, úgyhogy leesik. Kiejti a kezéből a tányért. Csőréből kiejti a zsákmányt. Kiejti szájából a cigarettát. [A zászlótartó] kezéből mingyár kiejté a zászlót. (Arany János) || a. <Vmiben tartott, szorított tárgyat> szándékosan elereszt, hogy vhova essék, leessék. Minden útelágazás után kiejtett egy kavicsot a kezéből. Ha fizetni kell, a kutyám fizet helyettem. A szájából kiejt egy aranypénzt. (Krúdy Gyula)
2. Úgy ejt el vmit, hogy az vmely zárt helyről vmely nyíláson át kiesik. Kiejtette a kalapját a vonatból, a portörlőt az ablakon.
3. <Beszédhangot, hangkapcsolatot> képez, vmilyen módon képezve kimond. Nem jól ejti ki a magyar „gy” hangot. Lidit a tutorica szóval csúfolták, mert a k hangot nem tudta kiejteni. (Gárdonyi Géza) || a. <(Néhány) szót> kimond. Félve ejti ki a nagy számot. Tisztelettel ejti ki nevét. Egy szót sem bírt kiejteni. Még ki meri ejteni a száján! Egy zokszót sem ejt ki Toldi Györgyre szája. (Arany János) Olyan drága, behízelgő hangú nő volt … a bemondó, hogy el sem tudtam képzelni, hogy … ki tudja ejteni száján a halálos ítéletet. (Gelléri Andor Endre)
kiejteget; kiejtett; kiejthető; kiejtő.
