kidönt
kidönt tárgyas ige
1. <Fát, egyéb növényt, földbe erősített tárgyat, falat> erőszakos úton helyéből kimozdít; okozza, odahat, hogy kidőljön. A megvadult bika kidöntötte a rozoga istálló falát. A kocsi kidöntötte a kerítést. A szél kidönti a kukoricát. A vihar gyökerestül kidöntötte a fákat. Légy tölgyfa, mit a fergeteg Ki képes dönteni, De méltóságos derekát Meg nem görbítheti. (Petőfi Sándor) Édesapám … kinyitja az ajtót, jaj, még a falat is kidönti. (Móricz Zsigmond)
2. <Nagyobb edényt, tartót> bizonyos erőfeszítéssel félrebillentve kiürít. Döntsd ki azt a dézsát. Kidöntötte a kosarat a tűzhely mellé. || a. <Folyadékot v. darabos anyagot> úgy önt ki, hogy a tartót v. edényt nagy erővel felfordítja. Kidöntötte a ganéjt a talicskából. Meglökte a vödröt, és kidöntötte a vizet.
3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Kidönt vkit: <betegség v. más szerencsétlenség> vkinek a halálát okozza. Vessz el …, kevélység bajnoka … Csak bűnöd áll fenn óriás gyanánt, s az lészen a sors, mely kidönt előbb. (Vörösmarty Mihály)
kidöntés; kidönthető; kidöntő; kidöntött.
