kiderít
kiderít tárgyas ige
1. <Vmely homályos v. rejtett, eltitkolt okot v. vmely ismeretlen dolgot> felkutat, tisztáz és megvilágít. Kideríti a bűnt, a sikkasztást, a visszaélést, a tényt, az igazságot. A nyomozás, a vizsgálat kiderítette, hogy … Kiderítették ártatlanságát. Kiderítette, hogy mi a rossz munka oka. Minden nyomozónak ki kell adni az utasítást, hogy a legszigorúbb kutatással derítsék ki egész jelenét és múltját. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, költői) <Arcot, kedélyt> a borút elűzve, derültté, vidámmá tesz. Nem késett poharát áldozni a visszajövőnek A hű lány fölnyujtá azt kideríteni vélvén A fáradt atya orcáját. (Vörösmarty Mihály)
kiderítés; kiderített; kideríthetetlen; kideríthető; kiderítő; kideríttet.
