kicsordul
kicsordul tárgyatlan ige (csak a 3. személyben)
1. <Folyadék>, vmely edény peremén át kis mennyiségben kiömlik. Ne öntsd tovább, hiszen már kicsordul a pohárból! A megbillent kancsóból kicsordult egy kis víz az asztalra. || a. (választékos) <Edény> a bele nem férő folyadékot peremén át kiereszti. Kicsordul a korsó; kicsordul a pohár: (átvitt értelemben is) betelt a mérték.
2. <Folyadék, nedv élő szervezetből vmely nyíláson, résen át> kis érben v. cseppekben folyni kezd kifelé; kibuggyan. A sebből kicsordul a vér. A bevágás helyén kicsordult a nyírfa nedve. Rá borult, ölelte, de képpel elfordult: Ne lássa a leány, hogy könnye kicsordult. (Petőfi Sándor) [Az édes álom] Aztán álommézet csókolt ajakára, … Bűvös-bájos mézet, ugy hogy édességén | Tiszta nyál csordult ki Toldi szája végén. (Arany János) A tanító úr addig tiltotta … a sírást, míg az ő könnye is ki nem csordult. (Móra Ferenc)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Vmely rendkívüli mértékben meglevő lelki tulajdonság, érzés> az önfegyelem korlátait áttörve, nyilvánvalóan megmutatkozik. Így múlt el öt év, azalatt ezerszer csordult ki az anyai szív kínja. (Mikszáth Kálmán)
kicsordulás; kicsorduló; kicsordult.
