kicsal
kicsal tárgyas ige
1. <Személyt, állatot> csábítva, hívogatva arra késztet, hogy vmely kint levő helyre menjen. Kicsal vkit, vmit vhonnan vhová; vkit kicsal a szobából. Egy darab kenyérrel kicsalta a kutyát az ólból. Kicsalták a város határába. Kicsalta a leányt édes beszédével, Átfogta derekát mind a két kezével. (Petőfi Sándor) A szép szeptember végi nap kicsalja a lakókat a folyosóra. (Gárdonyi Géza) Régen láttalak erre, kicsalt a rigók szava végre? (Radnóti Miklós) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Kicsal a földből vmit: kikelésre, növekedésre, termésre készteti. A kikelet … a vetetlen virágot is kicsalja a földből. (Vas Gereben) Zabot, krumplit … is úgy kell kicsalni az anyaföldtől úgyszólván erőszakkal. (Mikszáth Kálmán) || b. Hamis ígéretekkel kibolondít. A kivándorlókat hamis ígéretekkel kicsalták külföldre.
2. Vkitől csalással megszerez, megkaparint vmit. Kicsal vkitől vmit. Pénzt csalt ki a szüleitől. [Az okirat] … jogos igényeket adott kezeinkbe, nem csaltuk ki, nem erőszakoltuk az illetőtől. (Jókai Mór)
3. Hízelegve v. csalárd úton megtud vkitől vmit. Kicsalta belőle a titkot. Amint Sípostól kicsalta a jó tanácsot, … sietett Hídvárra. (Jókai Mór) || a. Kicsal vkiből, vkitől vmit: nyilatkozatra készteti, megszólalásra bírja. Nem lehetett belőle egy szót sem kicsalni. Nyilatkozatot csal ki tőle. Alig lehetett tőle egy igét kicsalni. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben, választékos) Vmit kicsal vmiből: vmilyen hangot, dallamot vmely hangszeren játékával megszólaltat. Édesbús nótákat csalt ki a hegedűjéből. A vademberek meghallották az ájtatos hangokat, melyeket a mester keze a sípokból kicsalt. (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmi könnye(ke)t csal ki vkinek a szeméből: vmi könnyekre indítja, könnyezni készteti. A kényszerűség csalta ki a könnyeket a szívek fenekéről. (Vas Gereben)
Szólás(ok): ld. tehén.
kicsalás; kicsalható; kicsaló; kicsalogat; kicsalt.
