kibontakozás
kibontakozás főnév -t, -ok, -a
Általában a kibontakozik igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vki, vmi kibontakozik.
1. (választékos) Vmely akadályból, gátló helyzetből való fokozatos kiszabadulás. A kötelékekből, vkinek a karjaiból való kibontakozás; a nehéz bundából való kibontakozás. || a. (választékos) Rejtőző v. rejtett állapotból, helyzetből való előtűnés, kijutás, fokozatos láthatóvá válás. A csapat kibontakozása az erdő sűrűjéből; a táj kibontakozása a ködből; az alaknak a sötétségből való kibontakozása. || b. (átvitt értelemben, választékos) Vminek fokozatos nyilvánvalóvá válása, megmutatkozása. Az ellenfél fölényének kibontakozása.
2. (átvitt értelemben, választékos) Kifejl(őd)és. A népi erők, az új irodalom kibontakozása; a tehetség kibontakozása; a vita kibontakozása. || a. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Az a folyamat, hogy vmely zavaros, válságos helyzet megoldódik, rendeződik, tisztázódik. Politikai kibontakozás; a szövevényes ügy kibontakozása; a válság utáni kibontakozás; a kibontakozás útját keresi.
3. (átvitt értelemben, irodalomtudomány) <Irodalmi műben> a bonyodalom megoldása. Drámai kibontakozás.
kibontakozási.
