kibocsátó

Teljes szövegű keresés

kibocsátó melléknév és főnév, (népies) kibocsájtó
I. melléknév Olyan, aki, ami kibocsát vkit, vmit. Fényt kibocsátó test; a rendeletet kibocsátó hatóság; a foglyot kibocsátó parancs.
II. főnév -t, -ja (jogtudomány, kereskedelem) Az a személy, aki a váltó kiállításával az intézvényezettet felszólítja a váltó összegének kifizetésére, s ezt aláírásával erősíti meg.  A váltót mint kibocsájtónak kellett volna aláírnia. (Vas Gereben)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT