kibocsát
kibocsát tárgyas ige, (népies) kibocsájt
1. (választékos) Kienged (1–2). Vkit ® szárnyai alól kibocsát. Kibocsátja a madarat a kalitkából. Kibocsátotta a vendégeket. Kibocsátották a rabokat. Kibocsátotta kezéből a hatalmat. Az érettségizetteket a gimnázium kibocsátotta az életbe. Midőn a grófnő utolsó nőcselédjét is kibocsátá magától, alcovenje [= alkóvja] hátterébe lépett. (Jókai Mór)
2. <A benne végbemenő fizikai v. kémiai változás eredményeként> vmit áraszt, lövell magából. Bűzt, hőt, illatot, meleget, sugarakat, szagot bocsát ki. A növény széndioxidot vesz fel, és oxigént bocsát ki. || a. (választékos) Kiereszt (1). Gőzt bocsát ki a kazánból. || b. (átvitt értelemben) Ennél … irtóztatóbb káromlást nem lehet emberi szájon kibocsátani. (Jókai Mór)
3. Vmit létrehozva, ill. <csapatot> megszervezve útra, életre küld. A méhcsalád új meg új rajokat bocsát ki. Úgy állj meg itt, pusztán, mint akkor, a | midőn az alkotó szavára a | reszketve engedő chaos magából kibocsájta. (Katona József) || a. <Írásbeli közlést, rendelkezést> kiad és elküld, terjeszteni kezd. Felhívást, idézést, kiáltványt, rendeletet bocsát ki. || b. (pénzügy) <Pénzt, bélyeget jogosított szerv> (első ízben) forgalomba hoz. Bankjegyet, új bélyegeket bocsát ki. || c. (pénzügy) <Értékpapírt a forgalomba hozására jogosított szerv> jegyzésre felajánl, felkínál. Államkölcsönt, részvényt bocsát ki. || d. (kereskedelem) Váltót kibocsát: egy harmadik személyt a váltó összegének a lejárat napján való kifizetésére felhív, felszólít.
kibocsátható; kibocsátott; kibocsáttat.
