kibillen

Teljes szövegű keresés

kibillen tárgyatlan ige
1. Egyensúlyi helyzetéből hirtelen kimozdul. A mérleg kibillent.
2. Vki, vmi billenés (1) közben v. egyet billenve előbbi v. szokásos helyéről kiesik. Kibillen a hintából, a libegő kosárból.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Vki kibillen vhonnan: vkit munkahelyéről kitesznek, feladatkörétől megfosztanak. Ha nem dolgozol rendesen, hamar kibillenhetsz az állásodból.
kibillenés; kibillenő; kibillent melléknév.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT