kibicel
kibicel [kibicël v. kíbicël] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] gibicel [gibicël v. gíbicël]
1. <Kártya- v. más asztali társasjátékban> kibicként vesz részt. Kibicel vkinek: kibicként figyeli vkinek a játékát, s együtt izgul vele. Hárman is kibicelnek az asztal körül. A kaszinóba hajtatott …, s sokáig kibicelt Wintersberg báró mögött egy hazárd játszmánál. (Babits Mihály)
2. (ritka, bizalmas) Csak jóakaratú, kíváncsiskodó szemlélőként vesz részt vmiben, néha-néha bele is szólva. Minden mérkőzésen kibicel az edzőnek.
Igekötős igék: végigkibicel.
kibicelés; kibicelő.
