kibic
kibic [i-i v. í-i] főnév -et, -e [ë, e] gibic [e-e v. í-i] (játék)
Kártya- v. más asztali társasjáték nézője, aki valamelyik játékos kártyáit, ill. játékát figyeli, lesi. A kibic hallgasson! A kibic ne szóljon bele a játékba! Kibicre nincs szükség. Nem szereti a kibiceket. (szójárás) A kibicnek semmi sem drága: könnyű a kockázat veszélye nélkül meggondolatlan lépésre rávenni az embereket. Letelepedtem egy tarokkista mellé kibicnek. (Jókai Mór) Mindössze egy férfi volt velük, mint kibic. Egy szmokingos fiatalember. (Hunyady Sándor)
kibickedik.
