kibetűz

Teljes szövegű keresés

kibetűz tárgyas ige, (tájszó) kibötűz
<Szöveget> nagy nehezen, betűről betűre haladva elolvas. Kibetűzi a nehezen olvasható írást. Ezt a sort nem tudta kibetűzni.  Pista úr nagy nehezen kibetűzte a művésznő sorait. (Krúdy Gyula) || a. <Írás- v. más jelet> megfejt.  Tessék kibetűzni, mi van a nyílvessző egyik oldalára faragva. (Jókai Mór)
kibetűzés; kibetűzhetetlen; kibetűzhető; kibetűzött.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT