kibélel
kibélel tárgyas ige
Általában vminek a belső felületét vmely más anyaggal teljesen v. a kívánt mértékig beborítja.
1. Vmit kibélel: vmely ruhadarab belső felületét egy másik anyaggal beborítja, ill. e két anyag közé még más, meleget adó anyagot illeszt be. Vattával béleli ki a kabátot. Saját anyagával béleli ki. Ezt a kabátot az édesanyja varrta, s igen jól ki volt bélelve vattával. (Móricz Zsigmond) || a. Vmit kibélel: ruhanemű, kül. cipő, kalap belső felületét alkalomszerűen más anyaggal borítja, hogy a kívánt méretűre alakítsa, vagy melegebbé tegye. Csizmáját ronggyal, kalapját papírral bélelte ki. || b. <Tárcát, táskát v. más ilyen jellegű használati tárgyat> szebbé, tartósabbá v. céljának inkább megfelelővé tesz azáltal, hogy belső felületét más anyaggal borítja. || c. (átvitt értelemben, bizalmas) Vmikkel van kibélelve: <pénztárca> duzzad a bankjegyektől.
2. Kibélel vmit: vmely üreg v. üreges tárgy belső felületét a célnak megfelelő anyaggal beborítja, beburkolja. [A nyirkos pince] nedves falait koporsó-deszkákkal bélelte ki. (Arany János) Mellényével egy vén fa odvát bélelte ki. (Karinthy Frigyes) || a. (építészet, bányászat) Kibélel vmit: vmely üreg v. vájat falát beomlás v. nedvesség ellen süllyesztett vascsövekkel, deszkából, kőből, betonból v. téglából készült falazattal biztosítja.
3. (asztalosipar) Vmit kibélel: ajtónak, ablaknak az épület falával érintkező felületét fával v. kővel borítja.
4. (műszaki nyelv) <Szerkezeti elemek közt keletkezett hézagot> kitölt.
kibélelés; kibélelhető; kibélelt; kibéleltet.
