kibámul

Teljes szövegű keresés

kibámul ige
1. tárgyatlan Bámulva kinéz. Kibámul vhonnan vkire, vmire; kibámul vmiért; kibámul az utcán sétálókra, az udvarra.  Bámulok ki a nedves parkra, – közben megeredt az eső. (Karinthy Frigyes) Öreg korát dús bánat ülte meg. | Sokszor kibámul a kis ablakon. (József Attila)
2. tárgyas Kibámulja magát: addig bámul vmit, míg meg nem elégeli.  Nem győztem kibámulni magamat. (Petőfi Sándor)
kibámulás; kibámuló.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT