kiárad
kiárad tárgyatlan ige
1. Kiárad vmi: vmely folyó, patak, tó vize megáradva kitör medréből. A folyó kiáradt, és elöntötte a mezőket. A patak … több helyen ki vala áradva. (Eötvös József)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Fény> zárt térből, helyiségből széles sugarakban vmely külső helyre árad. A pitvarajtón narancsszín világosság árad ki az udvarra. (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Hang, szó> vmely belső térből szüntelenül, erősen hangzik vhova. Feje felett négyszög nap támad előtte, S emberi hang és szó árad ki belőle. | Toldi figyel. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Érzelem> feltartóztathatatlanul kitör, előtör. Ott az apa szíve, csordulatig telvén, Hogyan áradott ki szemein és nyelvén, Nincs szám kibeszélni. (Arany János) Az öreg úr szíve kiáradott. (Mikszáth Kálmán)
kiáradás; kiáradható; kiáradó; kiáradt.
