kiapaszt
kiapaszt tárgyas ige
Kiapaszt vmit: eszközli, okozza, előidézi, hogy vmi kiapad(jon) (1–2). A nagy hőség kiapasztja a patak vizét. A sok sírás kiapasztotta könnyeit. A káldori faj, nem fogna kiveszni Nyomtalanúl, mint a felhők árnyéka, miként a Pusztai kút, melynek kiapasztá nedveit a hő. (Vörösmarty Mihály) O forró nyári nap, … Könyűmnek árjait Apasztanád ki bár! (Petőfi Sándor)
kiapasztás; kiapasztható; kiapasztó; kiapasztott.
